8

35 éves A dolog

Minden idők legjobb horrorjai? A felsorolás elején kapna helyet A dolog, ami ebben a nyári hőségben különösen ajánlott. John Carpenter remek filmet készített, megteremti a feszültséget, egy idő után már a néző sem tudja, hogy mely karakterben bízhat. A klasszikus 35 éves lett.

adolog1

A kezdetek

1938-ban John W. Campbell kiadja a Who Goes There? novelláját, amelyet Howard Hawks és Christian Nyby használt fel az 1951-es s The Thing from Another World horrorhoz. Évekkel később a sztorival Tobe Hooper és Kim Henkel, A texasi láncfűrészes mészárlás alkotói kezdtek foglalkozni. A jogok Hal Barwoodnál és Matthew Robbinsnál, a Sugarland-i hajtóvadászat íróinál voltak, de úgy döntöttek, hogy mégsem akarják megcsinálni a filmet, szóval az Universal lecsapott a lehetőségre. Stuart Cohen producer egyébként sem volt megelégedve Hooperék verziójával. Afféle Antarktiszon játszódó Moby Dick lett volna, ahol a főhős egy Ahab kapitány-szerű fickó lett volna és olyan lény lett volna benne, amely nem tudja felvenni mások alakját. Egy ideig takarékon égett a projekt, de az Alien sikere után újra nekiveselkedetek.

Richard Mathesont kérték fel a szkript átírására, de nemet mondott, Nigel Kneale-t és Derek Washburne -t is megkeresték. A történetet Bill Lancester, Burt Lancester fia pofozta ki elfogadható állapotúvá 1981-ben. Carpenter odavolt érte, de ekkor már az El Diablo horror-westernnel szemezett. Walter Hill és Sam Peckinpah neve is megfordult a tervezet környékén, de végül is Carptenter visszatért.  Viszont a Young Guns sikere után a HBO ismét elővette a terveket és készítettek belőle egy tévéfilmet.

A szereplőgárda

adolog2

A csapat természetesen nem ment el az Antraktiszra. A három hónapos forgatás nagy része Los Angelesben zajlott, az utolsó heteket Alaszka határaihoz közel, British Columbiában vették fel. A norvég bázis jeleneteit a produkció legvégén rögzítették. Nem építettek újabb díszleteket, egyszerűen csak a lerombolt amerikai bázis maradványai között vették fel a jeleneteket.

Általában Carpenter saját maga szerzi filmjei zenéjét, de ebben az esetben Ennio Morricone dolgozhatott rajta és a rendező stílusához hasonlót készített.

 

Az effektek

thingcsunyasagAz effektek még ma is meggyőzőek, félelmetesek és ijesztőek. Bábokat építettek és mozgattak, volt stop motion is, de Carpenter szerint nem volt túl meggyőző a végeredmény, szóval ezek jó része kimaradt. Rob Bottin 22 éves volt, amikor leszerződött a horrorra, ám ekkorra már eléggé profinak lehetett nevezni, eléggé jártas volt a szakmában: Rick Baker mellett dolgozott 14 éves korától. Beleadott mindent, saját maga foglalkozott az effektekkel, a hét minden egyes napján dolgozott. Annyira kimerült a végére, hogy kórházba kellett szállítani, ráadásként tüdőgyulladása és fekélye is volt. Kicsit Stan Winston is besegített, ő készítette az undorító kinézetű kutyás cuccot, de nem kérte, hogy neve szerepeljen a stáblistán, meghagyta Bottinnak az elismerést.


Kimaradt pillanatok

Pozitív végkifejlet félretéve

Todd C. Ramsey vágó próbálta rávenni Carpentert a pozitív végkifejletre. Ebben MacReady megmenekül, a vérteszt során kiderül, hogy továbbra is ember. Carpenter két tesztvetítést tartott, de egyikbe sem került bele a pozitív végkifejlet, sőt, azóta sem volt látható sehol. A rendező úgy érezte, hogy a film sokkal jobban működik úgy, hogy a néző sem tudja igazán, hogy melyik karakter ember és melyik nem.

De nem csak a vágó, hanem a stúdió is pozitív befejezést akart: “Azt akarták, hogy vágjam meg, dobjam ki az utolsó jelenetet. Kurt Russell kezdjen valamit a dinamittal, robbantsa fel, ő maga maradjon sértetlen és véget érhet a film.” – mondta a rendező.

Box Office

A kritikusok a földbe döngölték a filmet, de az effekteket dicsérték. Az embereket se érdekelte. Amerikában június 25-én debütált, a bevételi lista 8. helyét tudta megcsípni. Az első hétvégén 3.1 millió dollárt szedett össze, hazai földön 19.6 millió dollárig jutott. A lehangoló eredményt az E.T. számlájára írták, hiszen akkoriban inkább Steven Spielberg rendezésére ültek be, mint egy klausztrofób, rémisztő és paranoiahangulatú horrorra.

Carpenter 2013-ban úgy fogalmazott a CapeTown Film Festivalon, hogy filmje csúnyán megbukott, utálta, aki csak tudta. Ennek ellenére, 31 évvel később most itt ül egy telített moziteremben és mindenki kíváncsi A dologra. Eléggé örül, hogy így alakult.

Folytatás, előzmény, képregény

zhingkepregenyCarpenternek igaza volt, hiszen akkor lehet, hogy sokan lemondóan legyintettek rá, de amikor kijött VHS-en, megtalálta a közönséget és rövidesen kultstátuszt vívott ki magának és rendszeresen hivatkoznak rá.

2003-ban a Sci-Fi Channel 4 órás minisorozatot tervezett a filmből, azonban inkább jegelték az elképzeléseket. 2009 februárjában a Corona’s Coming Attractions elismerően véleményezte a félretett széria forgatókönyvét.

2004-ben Carpenter az Empire-nek mesélte el, hogy szeretett volna folytatást MacReady-vel és Childs-szal, úgy érezte, hogy Kurt Russell és Keith David is benne lettek volna. A történet szerint a segítségkérő üzenetet sikerült elküldeni, mielőtt Blair megsemmisítette volna a kommunikációs szobát, így jött volna a mentőcsapat. Egyéb részleteket nem közölt a rendező. Az Universalt nem érdekelte a sztori, pláne hogy Carpenter több fizetést is kért volna.

2006-ban szellőztették meg, hogy tervezőasztalra került az előzmény, amely a norvég bázison játszódik. Eric Heisserer foglalkozott a szkripttel, 2011-ben be is mutatták, de elhasalt a kasszáknál.

A regényváltozat mellett a Dark Horse Comics négy folytatást is kiadott. Az egyikben MacReady Új-Zélandon vadászik az idegen lényre. És még kiadtak egy sztorit, amely a 2011-es film előzményeit taglalta.

2010 januárjában a Clarkesworld Magazine-ban jelent meg novella, Peter Watts írása a földönkívüli szemszögéből meséli el az történéseket. Az idegen jó szándékú és nem érti, hogy az emberek miért támadják meg. A novella Hugo-díjat nyert.

2002-ben jött a The Thing számítógépes játék.

Hagyománnyá, megszokottá vált, hogy az angol antarktiszi állomásokon, hogy a tudósok télközép idején megnézik a filmet, így ünnepelve a június 21-ét.

8 komment

  1. Magasan a legjobb műfajában, sosem értettem, miért b-filmként hivatkoznak rá, mikor minden annyira egyben van benne. A hangulat, a zene, az atmoszfére, a látvány a mai napig letaglóz és beszippant. Szubjektív, de nekem az Aliennél is előrébb valóbb, ezzel nem csökkentve az érdemeit, de A dolog kultklasszik.

  2. Nálam ez a film etalon a horror sci-fi műfajban. Ezt bármikor bármennyiszer megtudom nézni! Maga a légkör ,ami a filmben van nagyon ott van. A zene,rendezés minden összhangban van. Nekem annyira ott van a top 10 ben,hogy meg van eredeti vhs :
    alámondásosan
    Eredeti szinkronosan
    új szinkronnal
    régi MTV felvételen.

    Az előzmény számomra teljesen korrekt! Nem tudom,hogy miért kellett annak is elhasalnia. Ott is minden egyben volt,persze lehetett volna több makettet,bábut használni. A vége is nagyon jó !

    Az első rész 10/10
    Az előzmény 10/8

  3. Remek cikk, volt benne azért pár új infó számomra főleg a könyvek és képregények kapcsán. Az előttem szólok mindent elmondtak gyakorlatilag, egyik legnagyobb klasszikus, az előzményt is imádom, minden évben megnézem legalább egyszer.

  4. Iszonyatosan nagy film. Nem véletlenül lett kult. Csak azon vakarom a fejem, hogy hogy tudott ez anno bukni. A folytatás sajna harmatosabb lett, főleg a cgi, ami értehetetlen, mert először fizikai trükköket használtak, de aztán valamiért lecserélték gyenge cgi-ra az egészet.

    Kis kiegészítés:
    Irtózatosan rühellem, mikor remake-nek nevezi valaki. Az első dolog film valóban névleg a Who goes there? novella alapján készült, de a filmnek magának kb. 2% köze van a novellához. Ezzel szémben a Carpernter féle, az gyakorlatilag egy hű adaptáció, a sztori 70-80%-a ugyanaz.
    A képregény folytatás először jól indult,aztán kicsit elszaladt velük a ló, de anni csíptem nagyyon.
    A 2002-es játék meg rohadt jó. A film folytatása,és baromi jó lett, max annyi volt furcsa, hogy hirtelen kicsit sok kutatóbázis lett az Anktartiszon, de üsse kő, a szori jó volt, és baromira jól megoldották benne, hogy nem lehetett tudni ki idegen és ki ember. Lehet elő is vesztem és újra tolom. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *