1

Justice League Dark – 2 in 1 kritika

Nikodémus:

2017-02-justice-league-dark-1Miközben a Warner komótos tempóban, akkurátusan baltázza el a DC-hősök mozivásznas univerzumát, joggal lehetett abban bízni, hogy majd az animációs filmek… Ehelyett tavaly kijött egy felemás csapatfilm-páros és egy meggyalázott klasszikus. Idén az Igazság Ligája van soron a nagyvásznon, naná, hogy a rajzolt világnak szinkronban kell lennie valahogy vele. A Justice League Dark érdekesen is indul, aztán hiába rugaszkodik el (a valóságtól), elég gyorsan beleáll a földbe. S nem tudom, mi lehet ennek az oka, Jay Oliva ugyanis annyi jó ritmusú adaptációval ajándékozott már meg minket, mostani munkája azonban nem működik.

Washington, Metropolis, Gotham – mindhárom városban tisztes kispolgárok rendeznek hirtelen ámokfutást, s miután megukhoz térnek, rémalakokról hadoválnak. A csapat összejön egy rövid megbeszélésre, mi lehet ez az egész, ám Batman (Jason O’Mara) kivételével gyorsan margóra kerülnek. Az indok: valamiféle mágiával állunk szemben, annak leküzdésére pedig alkalmatlanok a sima köpenyes-álarcos figurák. Hm. Bejön a képbe Constantine (Matt Ryan hangjával is jól adja a blazírt ír alkeszt), majd Zatanna (Camilla Luddington), és csakhamar egy misztikus (és kicsit zagyva) sztori közepén találjuk magunkat. Minden nyom egy következőre vezet rá, spontán verbuválódott csapatunk pedig sokáig csak fut az események után. Különösen Batman karakterére nézve kínos, hogy minduntalan előadja a “fut, megáll, néz, felhorkan” sormintát vagy háromszor-négyszer. A nagy interdimenzionális fogócska során előkerül még egy középkori szál is, a nagy rejtély pedig leegyszerűsödik arra, hogy egy debella szörnyet kell valahogy lebirkózni a belvárosban – már megint.

2017-02-justice-league-dark-2

Ásításunkat csak néhány ügyes beállítás és jól eltalált beszólás tompítja, a végső összecsapás pedig a sok hókuszpókusztól súlytalanná válik. Itt már tényleg kevés Superman (Jerry O’Connell), Zöld Lámpás (Roger Cross) vagy Wonder Woman (Rosario Dawson) ereje: istenek, démonok harcolnak egymással, s mindent bevetnek, csak a nézőt vesztik el útközben. Remélem, Snyder idei dobása jobb lesz, mert a Justice League Dark címével ellentétben egyáltalán nem használja a csodacsapatot, zavaros története pedig érdektelen.

*

Koimbra:

Egyes képregényfilmeknél általában külön ki szokták hangsúlyozni, hogy komorabb tónusú lesz az eddig megszokottaknál. Ám az ígérgetésekről jobbára ki szokott derülni, hogy csak üres szövegelések voltak. A Justice League Dark DC univerzum sötétebb hangvételű történetei közé tartoznak, a karakterek között megtalálható a piát és cigit meg nem vető Constantine, Deadman, egy halott légtornász lelke, Zatanna varázslónő és felbukkanhat Mocsárlény is a cselekmény során. Nem csoda, hogy Guillermo del Toro szeretett volna élőszereplős filmet készíteni, nagy rajongónak vallja magát, de eléggé kemény diót készül feltörni. Lesz-e ebből valami? Sokkal jobb kérdés, hogy a Warner lesz-e elég merész ahhoz, hogy bő száz milliót szánjon egy R kategóriás tényleg komor képregényes alkotásra?

justiceleaguedark

A stúdió eléggé termékeny a házimozis forgalmazásra szánt DC-s animációs produkciókat illetően. Ezek minősége eléggé ingadozó, olykor túlságosan is gyerekes a hangvétel, de általánosságban elmondható, hogy viszonylag szórakoztató darabok. Nagy meglepetésre tavaly az egyébként félresikerült Gyilkos tréfa R kategóriás lett, nem véletlenül. Ugyanezt a besorolást kapta meg a Justice League Dark is, méghozzá nem véletlenül, túl fiataloknak nem való, az egyszer biztos.

A történet elején láthatjuk, ahogy néhány ember démonokat lát maga körül. Bepánikolva, félelemük és ijedtségük miatt néhányat ki is csinálnak. Csakhogy valójában saját embertársaikban okoznak kárt, akiket rémséges látomásaikban szörnyekként látták. De mi történhetett? Az Igazság Ligájának halvány fogalma sincs róla, de úgy gondolják, hogy a mágiának köze lehet hozzá. Ezt viszont Batman eléggé nehezen akarja elfogadni, ugyanis ő nem nagyon akar hinni benne. De miután valaki telefirkálja a falát Constantine nevével, úgy dönt, hogy felkeresi a férfit.

Tehát úgymond Batman-t is belepakolták a sztoriba, mintha aggódtak volna, hogy így nem lesz eléggé kapós az animáció. Nem kell attól tartani, hogy vért izzadtak az alkotók és a sötét lovag jelenléte erőltetett. Egyes esetek után hátramarad pár másodpercre elgondolkodva, majd egy rövid hümmögéssel csatlakozik a többiekhez. Mágia? Nos, igen, kénytelen elfogadni a tényt, hogy ezzel is számolna is kell. Nem lehet összegyűjteni a Ligát, hiszen ezzel a problémával ők nem bírnának el. Sőt, a csapat ehhez nagyon is kevés lenne.

justiceleaguedark

Így tehát Batman egy időre a nyomozás során összegyűlt kis brigáddal verekszi át magát a problémákon: Deadman, Zatanna, Constantine és Jason Blood, az 500 éves egykori lovag, akinek a testében lakozik a gigaerős Etrigan. Nem szorul háttérbe egyikük sem, mindenkinek megvannak a maga pillanatai, megmutatják, hogy mire képesek. Etrigan nyilván szépen odacsap, ha kell, Constantine pár vicces megjegyzésen kívül mindig előhúz valamilyen trükköt, a poénkodó Deadman testeket megszállva segít, Zatanna pedig varázslatokat vet (egy alkalommal megmutatja mire képes „felturbózva”).

Eléggé meglátszik a DC-s animációkon, hogy meghúzták a nadrágszíjat és csekély összegből gazdálkodhatott a rendező. Most sem kell fenomenális látványra számítani, de amit kapunk azzal elégedettek lehetünk. A karakterek és feszes cselekmény eladják a Justice League Darkot, az atmoszférával sem lehet gondunk és egészen jól tárják elénk a nagyobb csetepatékat is. Fel kell kötnie a gatyát az élőszereplős filmnek, ha a nyomába akar érni. 85 %

Egy komment

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


2 + négy =