Assassin’s Creed

Ha valaki még nem játszott az Assassin’s Creeddel, a film alapján mit szűrhet le? Az Animus gépezetbe bekerült tesztalany genetikai állománya alapján információkat szerezhetnek arról, hogy egyik őse a múltban miket tett, milyen nehéz helyzetből vágta ki magát. Ennek során kiderülhet, hogy egyes tárgyakat vajon hova rejthettek. Illetve a templomosok és az asszasszinok évszázadok óta nagy ellenfelek, folyamatosan borsot törnek egymás orra alá. Nagyjából ennyi!

Callum Lynch (Michael Fassbender) a rácsok mögött várja, hogy kivégezzék. Azonban a mennyország/pokol helyet egy másik helyen tér magához. Sofia Rikkin (Marion Cotillard) közli vele, hogy az Éden Almáját próbálják felkutatni, amelynek segítségével megszüntethető lenne a világon az erőszak. És éppen Lynch 500 évvel ezelőtt élt őse rejtette el eme fontos tárgyat, tehát majd az Animusra kapcsolódva kellene felidézni az egykori emlékeket.

Már a bemutató előtt sem rejtették véka alá, hogy a történet úgy 2/3-a a jelenben játszódik és csak egy kevéske időt tölthetünk el a múltban. Úgy érezted, hogy éppen a pár száz évvel ezelőtt zajló cselekmény az érdekesebb? Nem csalt a szimatod. A középkori Spanyolország vidékén is mintha sokkal „nagyobb kedvvel” száguldana végig a kamera. Persze a szűkre szabott időt nem is a karakterek részletes bemutatásával töltik. Lynch őse, Aguilar egy asszasszin nővel, Marival közösen fut, szalad és ugrál falakon, tetőkön, kerülgetik a nyílvesszőket, megtizedelik az őket üldöző statisztákat.

Nem túl bonyolult, egyáltalán nem lehet annak nevezni. Az elején még elég eietősre veszik az elején a tempót, hiszen a XV. század után eljutunk 1986-ba, majd a jelenbe és Fassbender is elég gyorsan az Anunimusban találja magát. Kérdések persze vannak, hiszen a játék ismerő nyilván elégedetten bólogatnak egyes részleteket, de a mezei mozinézőnek szolgáltatnak válaszokat, olykor többször is elmondják, hogy biztosan megértsük.

Az Ubisoft egyrészt szórakoztatni akart, másrészt afféle drága marketingeszközként tekintett a filmre. Sikerül-e sok új játékost beszervezni? Nem hiszem, hogy sokan azonnal billentyűzetet/joystickot ragadnának a produkció megtekintése után. A múltbéli jelenetek tetszetősek, a jelenben a történet építgetése talán kicsit túl együgyűnek tűnik, úgy tűnik, hogy csak egy túlnyújtott körítés Aguilar látványos rohanásához. Az emberiség „ízlésének” irányítását túlságosan felszínesen érintették, épp, hogy csak szó esik a templomosok céljairól, de mélyebben nem merülnek bele, pedig lehetett volna érdekesebbé gyúrni, boncolgatni.

Justin Kurzel korábbi alkotásaival megmutatta, hogy képi világ és látvány terén konkrét elképzelése van. Nincs ez másképp a játékadaptációval is, de a külső helyett a rendezőnek a belsővel is kellett volna némileg foglalkozni. A dialógusok esetlenségén még túl lehet lépni, de nem foglalkozik igazán a motivációkkal és akad egy-két csúnya logikai buktató is, ráadásképpen a vége felé már csöppet elnyújtja egyes jeleneteket. Ráadásul mintha egy kellemes borzongató összeesküvés/intrikát akartak volna bemutatni, csak menet közben már nem törődtek vele. A játék hangulatot visszaadja a film? Erre majd felelnek a játékosok, akik viszont nem ismerik a programot azok egy nem túl emlékezetes, de élvezhető módon összerakott adaptációt láthatnak. 60 %

imdb: 6,6