0

13 óra: Bengázi titkos katonái (13 Hours: The Secret Soldiers of Benghazi)

13hours

Michael Bay nem nevezhető bonyolult embernek. Szereti a hatalmas robbanásokat és bizony másokkal is megosztaná ezt az élvezetet. Mert megteheti. Párbeszédek? Nagy drámázások? Ugyan. Lőszert a csőbe, biztosítószeget ki a gránátból, aztán hadd szóljon, mindezt lassítva. Mostanában ugyan óriásrobotokkal tépázza meg a városokat, de egyre kevésbé élvezhetően. Egy ideje hangoztatja, hogy szeretne újra kisebb költségvetésből dolgozni. Ha visszagondolunk karrierje kezdetére, a Bad Boys vagy még A szikla is visszafogott büdzséből készült és a direktor legjobb filmjei közé tartoznak. A Pain & Gainnel megmutatta, hogy nem csak az ovis, hanem a korrekt fekete humor sem áll távol tőle és most a 13 Hours-szal kevés pénzből több tucatnyi fejlövést oszthatott ki.

13hours2

2012-ben a nyugodt kis kirándulásokra vágyó emberek messzire elkerülték Líbiát. Fegyveresek kószáltak az utcákon, különféle csoportok állták el az utakat és még a piacon is rakétavetőket árultak. Minden ország visszahívta nagyköveteit, de a bengázi amerikai konzulátus továbbra sem zárta be kapuit, a néhány száz méterrel odébb pedig egy titkos CIA bázison hazafias marcona legények várták a parancsokat. Feladatuk inkább a megfigyelés és a munkatársak védelmének a biztosítása volt. A szeptember 11-ei merényletek évfordulóján támadás éri a követséget, csak két csapat van, ami kimentheti a honfitársakat. Az egyik a CIA-s katonák, a másik sok száz kilométerrel odébb. A derék férfiak nem nézhetnek tétlenül és a főnök utasítása ellenére elindulnak megmenteni honfitársaikat, később saját főhadiszállásukat kell védeniük.

Jellemző, hogy a rendező a nőket háttérbe tolja vagy inkább díszítő elemként használja. Legyenek izmok, amiket meg lehet mutatni, de a lényeg, hogy alaposan megdolgoztatja a főhősöket, akik nem csupán lelketlen terminátorok, hanem hús-vér érző lények. A szereplők a rendszeres izzasztó edzések és a szokásos városi „kirándulások” között családjukkal beszélgetnek. Tehát megkapjuk a felvezetést, kiderül, hogy a maroknyi harcedzett alak jelenlétét nem igazán értékeli senki, pláne a helyi CIA-s tiszt, de amikor elszabadul a pokol konkrétan hősökké válnak.

13hours3

Kicsit érdekes, sőt, kifejezetten furcsa, hogy tudjuk, hogy hamarosan kilőnek pár ezer lőszert, de Bay nem erőlködve és fogcsikorgatva tálalja az akció előtti jeleneteket. Nyilván, hogy a támadást követően élvezettel veti bele magát tüzelésbe, de mégsem ásítozós a film eleje. És még akkor sem csak a lövöldözésre összpontosít a rendező, ugyanis azon túlmenően, hogy a katonák alig várják, hogy segíthessenek a barátokon/kollégákon és megvédjék a területeket nem feszül rá folyamatosan az ujjuk a ravaszra. Hiszen nem mindenki ellenség, aki feltűnik a szemük előtt. Lehet, hogy csak egy kíváncsiskodó vagy akár elképzelhető, hogy egy helyi szövetséges. Azonban saját magukon kívül másra nem számíthatnak, nem küldenek légi támogatást, a líbiai barátok pedig kiképzetlenek, a rendőrök jobbára csak jönnek és azonnal távoznak. A pár fős felmentő sereg sajnos igen messze van.

Talán a költségvetés miatt vagy azért, mert a valóságban is így volt, az első nagyobb csetepaté után szusszanhatunk egyet, majd a rendező újra felpumpálja az adrenalinszintet. Nem vette félvállról Bay a munkát, látásmódja és vizualitása, illetve a szimpatikus, karizmatikus szereplők a korrekt szint felé emelik a filmet. Ha nem lenne világos, hősies, minden katona több tucatnyi ellenséget tesz hidegre, patrióta történetről van szó. Ahol a jenkik hazafias hangulatukban megdöngetik a mellüket és büszkén mondogatják, hogy „igen, ők a mi fiaink.” Ha mindez nem zavar és kedveled, ha az akciójelenetek a székbe szögeznek, akkor a 13 Hourst semmiképpen se hagyd ki. 75 %

imdb: 7,4
rottentomatoes: 51 %

Büdzsé: 45 millió dollár
Amerikai bevétel: 52,8 millió dollár
Eddigi összbevétel: 69,4 millió dollár

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


8 − hat =