Ex Machina

A mesterséges intelligencia mindig is foglalkoztatta a filmeseket. Az eltelt évtizedek alatt jó néhány értelmes masinát láthattunk a vásznakon vagy éppen a videó/DVD lejátszónkban. Az a szép, hogy csak a fantázia szabhat határt és igazság szerint még csak nem is kellenek súlyos összegek, hogy leforgassák a papírra vetett remeknek gondolt elképzeléseket. Ráadásul a téma nagyon is aktuálissá vált, a technika fejlődésével a gépek is úgymond egyre intelligensebbé váltak. Sőt, ha az elmúlt időszakot nézzünk, jó néhány film eszünkbe juthat a gondolkodó gépezetekről (Chappie, The Machine, Terminator: Genisys, Automata), amelyeknél a történet eléggé ígéretesen hangzott, de egyik sem volt az igazi. Márpedig mikor lenne aktuálisabb az MI-sztori, mint most, egy olyan korszakban, ahol sikerült a „nagy áttörés” a Turing-teszten?

Nagyon is hiányzott a palettáról egy elgondolkodtató, élménydús, okos és igényes film. Ki gondolta volna, hogy ezt éppen Alex Garland fogja elhozni? Nem csomagolta látványorgiába történetet, a cselekmény tulajdonképpen egy házban (néhány szobában) játszódik és 3-4 szereplőt mozgat.

Egy hatalmas cég egyik programozója megnyer egy versenyt. Mindez tulajdonképpen annyit takar, hogy Caleb egy egész hetet tölthet el a Nathannél, a vállalat főnökének távoli birtokán, ami eléggé elhagyatottnak tűnik. Nathan már az elején elé tol egy szerződést, elhúzza alkalmazottja előtt a mézesmadzagot. Igazán nagy élményben lehet része, ha aláírja a papírt, de ha mégsem, akkor elsörözgetnek hét napon keresztül. Caleb belemegy a dologba, azaz el kell döntenie egy szépséges robotlányról, hogy rendelkezik-e önálló tudattal.

Tulajdonképpen a fiatal programozó és az érdeklődő tekintetű, bájos Ava közötti beszélgetésekre van kihegyezve a cselekmény. Caleb-et ugyan felvillanyozzák a találkozók, de egyúttal teljesen zavarba ejti a vonzó kreálmány. De a luxusházban remeteként élő főnökének a szándékait sem tudja igazán beazonosítani. Folyamatosan edz, ha pedig épp nem a bokszzsákot üti, akkor leissza magát. Ugyanakkor kameráin keresztül folyamatosan figyelemmel kísér mindent, kivéve, amikor éppen áramszünet van. De mi okozhatja a szüneteket és ha ennyire rendszeres, miért nem keresték már meg a hiba okát.

Az Ex Machinában eluralkodhat a paranoid hangulat és egyúttal egyre-inkább elhatalmasodik a nézőn, hogy egy macska-egér játék zajlik a szeme előtt. És azt sem lehet eldönteni, hogy ki az, akinek éppen hátsó szándékai vannak vagy vannak-e egyáltalán csúnya gondolatai a felvonultatott szereplőknek. És vajon mindenki az-e, akinek elsőre látszik? Garland amellett, hogy egy pillanatra sem hagyja, hogy figyelmünk lankadjon morális kérdéseket tesz fel, e mellett szóba kerül az emberi tudat is.

Nagy lehetőségek rejlettek a filmben. Sőt, már maga a téma is egészen érdekes. A Terminator esetében inkább egy szórakoztató sci-firől, A The Machine kapcsán pedig egy gyorsan elfeledett, de többet érdemlő B kategóriás filmről van szó. Ám Garland műve ki is használta a MI adta eshetőségeket, érdekesnek, olykor meglepően tálalja a helyzeteket és izgalmasan mutatja be a szereplők kapcsolatrendszerét. A kínált válaszok akár tűnhetnek egyértelműnek is, de egyesek talán más irányba is elkalandozhatnak. 90 %

imdb:  7,7
rottentomatoes: 92 %

Büdzsé: 15 millió dollár
Amerikai bevétel: 25,4 millió dollár