Röviden: Last Knights

Geza Mott (Aksel Hennie) hataloméhes, korrupt és kissé paranoid miniszter a császár elé citálja Bartok (Morgan Freeman) nemest, ahol eléri, hogy végezzenek vele. Hűséges katonái szétszóródnak, de titkon szervezkedni kezdenek, revansot vennének, de parancsnokukat (Clive Owen) látszólag nem érdekli semmi és senki.

A kínálatban nem túl gyakoriak a kalandos lovagfilmek, hiányoznak az igazán jó darabok. Nicolas Cage is próbálkozhatott a Boszorkányvadászatban, de nem sok pozitívum akadt a játékidő során. Mesterük halálát megbosszulni vágyó témát a 47 Ronin gyakorlatilag kiherélte és sajnos a Last Knights sem hoz megváltást.

Már az első pillanatban látszik, hogy melyik karakternek milyen a hozzáállása, illetve jelleme. Nagy meglepetésekre nem kell számítani, megdöbbenni nem fogunk. Clive Owennek nem kellett megerőltetnie magát, Aksel Hennie úgymond fullba nyomja a fondorlatos minisztert, a császárnak (Peyman Moaadi) pedig kevés önálló gondolata akad.

Túl hosszú a film, nem igazán indokolt ennyire elhúzni a cselekményt. Unalmas párbeszédek sorjáznak, a kardok csak néha röppennek elő hüvelyükből. Az utolsó negyedben felpörögnek az események, ám a bevehetetlennek titulált hely felállított nehézségein különösebb izgalmak nélkül lendülünk át. A vagdalkozásokra sem sok figyelmet fordítottak, úgy kell elképzelni, mint a már említett Cage filmet, ahol a főhős jobbra szúr, balra szúr és elhalálozik pár statiszta.