8

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) – Birdman or (The Unexpected Virtue of Ignorance)

birdman

Riggan Thomson nagy visszatérésre készül, éppen ezért kicsit túlfeszülnek az idegei. Egy reggel a járdán ébred szeméttel körülvéve. Majd jön a lelkesítő beszéd képzelt alteregójától, Birdmantől, akit egykoron ő játszott. Riggan nem arra hivatott, hogy a színpad deszkáit koptassa, hanem hogy milliárdos bevételű filmekben játsszon, ahol folyamatosan lőnek, egymást érik az akciók és a nézők másfél órára elfeledkeznek keserű életükről. Nem kell nekik a depresszív, unalmas művészkedés.

A jelenet úgy a 3/4-e táján látható és eléggé megmosolyogható. Elképzelem, ahogy Sylvester Stallone reggel kitámolyog egy szürke sikátorból, elmereng múltján. Képzeletben megjelenik mögötte Rambo vagy Cobretti és a régi szép időkről dörmögnek fülükbe. Hogy a 80-as években minden olajozottan működött és most is olyan filmeket kell készítenie, mint akkor. És minél jobban elképzelem, annál inkább érzem úgy, hogy a fentebb leírt jelenet egyenesen telitalálat. Az egykori sztárok nehezen lépnek túl azon, hogy eljárt felettük az idő, régi sikerfilmjük folytatásával próbálnak visszatérni, de a legtöbb alkalommal csak egy ócska, hangulattalan filmre futja és mehetnek a B kategóriás, only DVD projektek térfelére (bár pont Stallone a kivétel, hiszen a Rocky és Rambo folytatásait a többség szerette és kedvelte).

birdman2

Ehhez a filmhez kellett Michael Keaton. Jobban mondva kellett egy színész, akire már nem mernek rábízni egy főszerepet és régebben játszott sikeres szuperhősfilmben. Egyértelmű, hogy Keaton zseniális választás és az lenne csak igazán a nagy csattanó, ha bejelentené, hogy a közeljövőben színdarabot fog rendezni. Mikor is volt utoljára, amikor a kritikák méltatták? Egyáltalán mikor játszott főhőst több száz milliós bevételű produkcióban? A karakter illik hozzá és ő is tökéletesen passzol a szerepbe. Thompson neve ugyan ismert Birdman miatt, még megállítják autogrammért és ha alsógatyában vonul végig az utcán a youtube-on több ezren nézik meg. Azonban anyagilag eléggé lecsúszott, lánya sem beszél vele tisztelettudóan, kiégett, ugyanakkor nagyon is öntelt. Dicsérő szavakra lenne szüksége és ehhez csak akkor juthat hozzá, ha darabja befut. Ám előbb a környezetével kellene közös nevezőre jutni és egyúttal Birdmannel is kellene kezdenie valami. De vajon odalesznek-e a darabjáért?

De itt egy másik szuperhős is, Edward Norton, ő Mike Shiner bőrébe bújik. Shiner önimádó és beképzelt, nem csoda, hogy kiakasztja az egyébként sem túl vidám Thomsont. Emma Stone remekel az elvonót megjárt apját alaposan kioktató lány szerepében. De dicséret illeti az összes színészt, az ügyfeléért aggódó Zach Galifianakistól kezdve a céltalanul sodródó Naomi Wattsig. A direktor nem csak azért válogatta be őket, hogy a háttérben álljanak és a marketing során be lehet dobni a nevüket, hanem egytől egyig mindenki megkapja a maga perceit, nem csak 1-2 szavas dialógusokban vesznek részt, hanem hosszú és élvezetes beszélgetésekbe keverednek.

birdman3

Alejandro Gonzalez Inarritu egyfelől élvezettel olvas be Hollywoodnak, a szuperhősfilmeknek. Vagyis inkább csak nagy igazságokat vázol fel. Ha eljátszottál egy képregényfigurát akkor életed végéig úgy fognak emlékezni rád. A jelenlegi Marvel és DC adaptációk áradatában ennek esélye pedig alaposan megnő. Illetve érdekes módon a zord kritikusok is megkapják a magukat, akik már eleve eldöntik, hogy mit és hogyan fognak földbe döngölni. És miközben bemutatják a Thomsonban zajló érzelmeket a kamera végigsuhan a színház hosszú folyosóin, szobáin, helyiségein. A színészekkel együtt járjuk be, a hosszú snittek lenyűgözőek.

Talán a színház hallatán többen a fejükhöz kapnak és azonnal művészfilmként azonosítják be a Birdmant. Nem kell aggódni. Nem tetszett a Bábel? Utáltad a 21 Grammot? és úgy vagy vele, hogy Inarritu nem a te rendeződ? Márpedig érdemes adni egy esélyt, hiszen nem csupán a színészek miatt nagyszerű az alkotás, hanem a cseppet sem unalmas dialógusok hangzanak el, mesterien forgatták le és egyúttal a nézőre bízza, hogy miképp értelmezi a látottakat. 85 %

imdb:  8,3
rottentomatoes: 92 %

Büdzsé: 18 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 31,5
Eddigi összbevétel: 50,6 millió dollár

8 komment

  1. Én személy szerint már a 21 grammot is imádtam, sajnos a Bábelhez még nem volt szerencsém. Különböző okok miatt még nem volt hozzá szerencsém, de jövő héten akkor is megnézem, ha piros hó esik! 🙂

    Ja, és köszönet a nagyszerű kedvcsináló kritikáért!

  2. Szédületes egotrip (szó szerint), mindenki nagyszerű, a kamerakezelés virtuóz, a dramaturgia ötletes, és a vége is nagyon eltalált. Inarritu és Keaton is újjászületett.

  3. Nem rossz film semmiképpen, a színészek zseniálisak. (Ebben még Emma Stone-t is nagyon bírtam pedig nem vagyok kimondottan nagy rajongója.) Viszont mégis valahogy többet vártam. Talán a túl nagy hype miatt.

  4. Én is sokat vártam a filmtől, de még annál is többet kaptam. Ott lesz az év végi TOP 10-emben ez tuti.

  5. Jelentem: megnéztem a filmet! 🙂 Feladat: teljesítve, ahogy Cruise barátom mondta a legutóbbi Mission Impossible-ben.

    Bárki bármit mond, szerintem alapvetően csak 2-féle film létezik:
    1. amit könnyű befogadni
    2. amit nehéz befogadni valami miatt.

    A Birdman az utóbbi kategória. Esetemben nem azért, mert rossz lenne a film, hanem mert én a popcorn filmekért vagyok inkább oda. Azonban a művészfilmeknél is “érzékelem”, ha minőségi produkcióval van dolgom! Márpedig a Birdman = remek színészek, remek történet, kiváló párbeszédek, nagyszerű operatőri és vágói munka ergó KIVÁLÓ FILM! Nem biztos, hogy a legjobb film díját megkapja az Oscaron, de Michael Keatonnak nagyon szurkolok!!! 🙂

  6. A vége nem tetszett a tipik színházi hülyeséggel, mint a Black Swan. Viszont nem tudom, Nortonnak vagy Duvallnak adnám-e a legjobb mellékszereplőnek járó oscart. A film első felét Norton vitte, a második felét Keaton de az már sajnos laposabb volt. Stone alakításában viszont semmi extrát nem gondolok, az már tényleg csak a hype és h valakit még jelölni kellett.

    • Ennek a vége pont nem a “tipik színházi hülyeség”: igaz, hogy a főszereplő “életét és vérét” adja a “tökéletes” előadásért, csak míg ez a Fekete hattyúban zárójelenet, itt azért van egy kórházi epilógus, ami szerintem jelentősen megváltoztatja a film irányát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *