0

Annabelle tv spot és jelenetek

annabelle4Az igazi Annabelle babát állítólag egy anya vásárolta születésnapi ajándékként főiskolás lányának egy használtcikk kereskedésben, valamikor a hetvenes években. A baba azonban igen csúnyán viselkedett a kollégiumi szobában: minduntalan másutt tűnt fel, mint ahová letették, apró papírdarabkákon üzeneteket hagyott, éjszakánként több ízben megtámadta és összekarmolta tulajdonosának egyik barátját, sőt egyes források emberélet kioltásával is vádolják Annabelle-t. Ma a Warren házaspár Connecticutban található okkult múzeumának vitrinjében áll, melynek ajtaján a következő felirat látható: „Szigorúan tilos kinyitni!”
Wan már a Démonok között történetében is jelentős szerepet adott Annabelle babának. „Nagyon fontos volt, hogy valamiképpen igazinak látsszon – mondja a producer. – Szerintem attól olyan félelmetes, hogy amikor az ember belép a szobába, ahol Annabelle tartózkodik, hirtelen egymásutánban kétszer is rá kell nézni, hogy aztán felsóhajthassunk: »ahá, csak egy baba«.”
Annabelle babát ugyanaz az észak-karolinai iparművész készítette, mint a Démonok között bábuját. Két egymástól különböző változatban is megformázta a babát: az egyik az ártatlan porcelánfigura, amit akkor látunk, amikor John odaadja a feleségének. A másik a leharcolt állapotú Annabelle, amelyen át démonok bújtak elő. Minél több démon szivárog át rajta az élők világába, a bőre annál sötétebb lesz, és a tekintete is mind súlyosabb megszállottságról árulkodik.

annabelle7„Mielőtt láttam volna Annabelle-t a Démonok között forgatásán – meséli Leonetti –, azt gondoltam magamban: ugyan, mi az ördög lehet olyan megrázó benne? Hisz csak egy baba! Azután alaposan megdöbbentem, amikor megláttam. Már a méreteivel felhívja magára a figyelmet: akkora, mint egy óvodás. A tekintete pedig… valósággal bámul az emberre. Amikor mindennek tetejébe változni kezd, akkor végképp megrázó látvány kelt.”
A legtöbbet Wallis dolgozott együtt a babával. A színésznő szerint „Annabelle tényleg félelmetes, holott ez a tulajdonság az, amit a legkevésbé várnánk egy babától. Magára vonzza a tekintetet, aztán nem ereszt. Az ártatlanság és kedvesség szimbóluma volna… de csak volna, mert van benne valami fenyegető.”
„Épp a sminkemet csinálták, amikor első ízben pillantottam meg Annabelle-t. Felkaptam a fejem és kimeresztettem a szemem, mert meg kellett győződnöm róla, hogy nem igazi gyereket látok, illetve hogy a játékbaba nem mozog… nem is tudom, melyik pontosan – meséli Horton nevetve. – Később is, akárhányszor meghozták, olyan volt, mint amikor díva érkezik a stúdióba. Mindenki feszültté vált kissé, és ha csak a szeme sarkából is, de mindenki rá figyelt. Néha még meg is váratott minket, hogy fokozza az izgalmat. Senki sem érezte magát igazán oldottnak a társaságában.”
„Mindegy, hogy hiszel-e a túlvilági erők létezésében vagy szkeptikus vagy, istenbizony nemet mondanál, ha megkérnének rá, hogy vidd haza Annabelle-t egy éjszakára – mosolyog Safran. – Annabelle mindenkire ráhozta a frászt a forgatáson. Jómagam folyton azt lestem, mikor történik körülötte valami szerencsétlenség.”

annabelle16Ha szerencsétlenség nem is, a produkció elkészültét mindvégig furcsa jelenségek kísérték. A sátánista csoport betörésének éjszakai felvételekor például Dauberman forgatókönyvíró különös dolgot tapasztalt. „A banda véres rituálé által igyekszik megidézni egy démont. A felkavaró, sötét ceremónia során egy A alakú jelet festenek a falra. Kora reggelre végeztünk a felvételekkel. Ezt követően, délutáni alvásomból ébredve közvetlenül a fejem felett, a plafonon megpillantottam ugyanazt a jelet. Talán a napfény vetődött oda a lámpáról? Lehetséges – mondja Dauberman –, habár soha korábban nem láttam ott semmiféle foltot. Nyugtalanító érzés volt.”
Horton ugyancsak hajmeresztő dolgokról számol be a forgatás időszakából. „Béreltem egy lakást a stúdiótól nem messze. Ebben a lakásban mindig másutt találtam meg a tárgyaimat, mint ahová korábban letettem őket. Ott tartózkodásom első éjjelén a fésülködő-szekrényke hatalmas robajjal zuhant le a falról. Visszaakasztottam a kampóira, és meggyőződtem róla, hogy stabilan tartják. Kettőt léptem azonban, és a szekrény újra leesett. Nem vagyok könnyen befolyásolható, hiszékeny valaki, de meggyőződésem, hogy az ilyen és hasonló jelenségek, amelyeket az Annabelle elkészülte idején észleltünk, nem pusztán a véletlennek tudhatók be” – véli Horton.
Az első olyan jelenet felvétele alkalmával, amely Mia és John házában forgott, az egész stáb tanúja lehetett, amint egy hatalmas üveglámpa minden megmagyarázható ok nélkül levált a tartójáról és darabokra tört a padlón. A furcsa az volt, hogy senki nem mászkált a lámpa körül, és aznap földrengés sem volt. Egy másik alkalommal Leonetti karomnyomokat fedezett fel nyolcadik emeleti szállásának ablakán. „Pont olyan nyomok voltak, mintha Annabelle baba húzta volna végig a karmait rajta – mondja a rendező. – Az emberek nem akarták elhinni, ezért eljöttek, hogy a saját szemükkel lássák, és mindenki lefényképezte a karcolásokat. Nem csoda, hisz én is alig hittem a szememnek.”

Az Annabelle-t Los Angelesben és környékén forgatták. A rendező és James Kniest operatőr úgy határozott, hogy fakó színekkel igyekszik megteremteni a hetvenes évek atmoszféráját. Leonetti és Bob Ziembicki egyaránt a hetvenes évek Los Angelesében nőttek fel, így személyes emlékek és fotók alapján állították össze látványt.
A Form-ház enteriőrjére különösen nagy gondot fordítottak, mivel itt kezdődik a történet, és itt kezdődik minden baj. Az egyik első jelenetben Miát és Johnt látjuk a házban, amint boldogan készülődnek első gyermekük érkezésére. Házuk Leonetti saját szülői házának mintájára épült. Ez a színhelye a fordulópontot jelentő tragikus éjszaka eseményeinek, amelytől minden egy csapásra megváltozik. Ettől kezdve félelmetessé válik a mozi, úrrá lesz a pánik a ház lakóin és a nézőkön. Miát és Johnt a hitvesi ágyban látjuk. Mia egyszerre sikoltásra ébred, felül ágyában és kinéz az ablakon… a kamera elválik Mia tekintetétől, tovább suhan, és a néző a szomszéd ház ablakán keresztül látja, amint késsel támadnak valakire. A sátánisták lecsaptak első áldozatukra. A kamera visszatér Formék hálószobájába, és rögzíti, amint a szekta tagjai Miát is megtámadják.
Leonetti ezt az idegfeszítő eseménysort egyetlen kamerával, hosszú beállítással vette fel. „Ha kevés a vágás, a közönségnek nincs alkalma fellélegezni. Hosszú beállításokkal el lehet érni, hogy a néző úgy érezze, ő maga a jelenet szereplője – mondja Leonetti –, és idegességében a mellette ülő karját vagy a karfát markolássza. Nem kíméltük a nézőket: úgy fogják érezni magukat, mintha ők maguk riadnának fel ágyukban az éjszaka kellős közepén, és egy szál hálóingben kellene megvédeniük magukat a brutális támadással szemben. Garantálom a zsigeri élményt” – mondja a rendező.
Ehhez és még néhány hasonló jelenethez Leonetti a napjainkban használt, támasztékok nélküli, hidraulikus mozgáscsillapítású steadycam rendszereknél is precízebb, ún. MoVI technikát alkalmazott. „A MoVI tudja azt is, amit a steadycam, és azt is, amit a kézikamerázás. Éppúgy lehet vele mozogni, de fixálható is.”
„John ravasz mesterember, aki tisztában van vele, mely technikákkal lehet feszültséget kelteni – mondja Safran –, majd addig fokozni, hogy az embernek minden haja szála égnek álljon. Nem elégszik meg azzal, ha valami működőképes, nem áll meg, csak a pokol legmélyebb bugyránál. Intenzív filmélményre készüljön, aki beül a moziba.”
„Remélem, hogy aki az Annabelle-t nézi pislogni is alig mer majd – teszi hozzá Leonetti –, remélem, hogy a rémület bekúszik majd a széksorok közé és befészkeli magát a szívekbe. Felborzolja a szőrt a néző karján, és megfagyasztja a vért az ereiben. S ha így történik, akkor jól dolgoztunk.”

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *