Az előző részről itt esett szó.
„Ez barátom, fantasy!” és „Így kell ezt csinálni” mondatok jutottak el a fülembe, mikor véget ért a Gyűrűk ura első része. Mi még elücsörögtünk egy darabig (az első sorban, ott volt már csak hely) a a gyöngyvászon előtt, egyrészt azért mert idő kell, míg kivonul a temérdek ember, másrészt fel-felidéztünk magunkban jó néhány jelenetet. Tény, hogy az előzményfilmre is rengetegen voltak kíváncsiak, de már kevesebben áradoztak róla.
Peter Jackson tanulhatott volna George Lucas példájából, aki egyszerűen nem tudott kitörni a „messzi, messzi galaxisból” és végül forgatott egy előzménytrilógiát, ami már közel sem örvendett olyan nagy imádatnak, mint ahogyan azt várta. Sajnos Jackson leragadt Tolkien világában, köszönhetően a Warner/MGM stúdióknak, hiszen nem csak a lovat, de súlyos száz milliókat adtak alá, amivel meg tudta valósítani egy másik nagy álmát, A hobbitot. Abban is partnerek voltak, hogy az eredetileg két részesre tervezett Hobbitot három felvonásossá bővítsék, mert itt hatványozottan igaz, hogy a pénz beszél… a kitermelt mennyiség önmagáért beszél. Jackson pedig már-már rétestészta módra nyújtott a történetet, hogy minél több időt eltöltsön a Tolkien által megteremtett világban, amelyet a rendező nagyon-nagyon szeretett. Olvasd tovább