Rontó Ralph (Wreck-It Ralph)

Sok-sok évvel ezelőtt már azzal is órákat el tudott lenni az ember, ha a tenisznek vagy ping-pongnak nevezett játékban két fehér vonalat tologatva erősen koncentrálva azon volt, hogy elé álljon a labdának hívott fehér pöttynek és az ne menjen ki a pályáról. Majd jött a Pac-Man, amely irgalmatlanul jó szórakozás volt (sőt, még mindig az), talán a Donkey Kong masinákba is sok érmét dobáltatok a játéktermekben és a Tapperben gyorsan töltögettétek a vendégkörnek a söröket és otthon a Street Fighter közben sok joystickot leamortizáltatok. A Rontó Ralph az a film, amelyet azok tudnak maradéktalanul élvezni, akiknek a Mario, Chung-Li vagy a Paperboy név mond valamit.

Ralph nem más, mint a Fix It Felix arcade-játék egyik központi alakja. A hatalmas alak 30 éve talpal és rombol folyamatosan, de a nagy hős a jómunkásember, Felix, aki kalapácsával secperc alatt kijavítja a hibákat és az okozott károkat. Hiába fontos eleme a programnak, sajnos Ralphot nem becsülik sokra, a hatalmas melákot gyakorlatilag lenézik és semmibe veszik. Éppen ezért elhatározza, ha törik, ha szakad ő bizony bebizonyítja, hogy többre képes a rombolásnál és tud csillogó-villogó medált szerezni. Ki szeretne lépni a gonosz szerepkörből néhány pillanat erejéig. Más helyeken próbálkozik, ám ezzel csak azt éri el, hogy veszélybe sodor más játékvilágokat.

Rich Moore gyakorlatilag a Toy Story alapötletét vette át, csak ezúttal a nem babák és plüssállatok kalandoznak, ha épp nincs ember a közelben, hanem bitekből összetákolt figurák. Csak egy gond lehet: a mostanság kissé takaréklángon égő Pixar helyett a saját renoméját lassan tönkrevágó Disney égisze alatt készült az animáció. Nem mintha eddig is gond lett volna a kép világgal, de a legutóbbi próbálkozásokat (Hercegnő és a béka, Aranyhaj) sokan a földbe döngölték a giccsességük, csöpögős történet, a ténylegesen unalmassá vált klisék és esetleg a nem túl szimpatikus karakterek miatt. Hiába a korrekt bevétel, a fejeseknek lépni kellett, hiszen ez már presztízskérdés és nem olyan korban élünk, ahol egyedül a Disney logó alatt készülnek animációk.

Ezúttal tényleg kreatív elmék ültek össze, hogy megalkossanak egy olyan Disney produkciót, amely a többség ínyére lesz. Cukormázas és szirupos tálalás? Mintha Moorék direkt ilyesmiben gondolkodtak volna, de némileg kifigurázva azokat. A történet nagy része ugyanis egy olyan arcade-játékban játszódik, ahol minden finom édességből, csokiból, fánkból és cukorból áll, a gyors versenyautóktól kezdve a nagy fákon át a palotáig. Vicces a Heroe’s Duty („jön az FPS-nézet) akcióhősnője és a kalapácsával mindent megjavító Félix duója, de nem lehet egy rossz szavunk sem Ralph és a programhibának tűnő vidám kislány párosa is.

A kicsik egy teljesen élvezhető és izgalmas animációs filmet kapnak, a felnőttek ugyanúgy tudják élvezni, ráadásul a nosztalgia, a temérdek utalás és kikacsintás miatt talán még egy fokkal jobban is, mint a fiatalabb korosztály. Azt kell mondanom, hogy a végső cél is teljesült! Úgy vélem, hogy a készítőknek nem csak a pénzbedobós arcade-játékgépek megidézése volt az elgondolása, hanem azt is el akarták érni, hogy másfél órára, mindenki gyereknek érezze magát. Mission Accomplished! Legszívesebben elővenném a régi Commodore-omat és nem tartom kizártnak, hogy a végén sokaknak megjön a kedve egy jó kis Mariózáshoz. Sajnos a Csiperke Királyságbeli vízvezetékszerelő kimaradt, de több utalás is volt rá, a folytatásból nem hagyják ki.

imdb: 7,9
rottentomatoes: 86 %

Büdzsé: 165 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 187 millió dollár
Eddigi összbevétel: 435 millió dollár