6

Looper – A jövő gyilkosa

írta Nikodémus

(A plakát innen való.)

Hogy senkinek ne legyen szemernyi kétsége sem, Bruce Willis beszól: „ha elkezdenénk az időutazáson agyalni, akár itt ülhetnénk egész nap grafikonokat rajzolgatva.” Nem csak gyorséttermi beszélgetőpartnerét (aki – talán nem spoiler – fiatalkori önmaga) teszi helyre ezzel a mondattal, hanem az időutazás paradoxonjainak újabb kivesézésére filmes alkalmat kereső geekeket is. A Looper ugyanis nem időutazós film (noha van benne az is). És nem gengszerfilm (noha van benne keresztapa, megbízás és leszámolás), sem sci-fi (noha a jövőben játszódik), sem noir (noha a hangulat erősen arra emlékeztet). Rian Johnson harmadik filmje elsősorban azért zavarbaejtő, mert virtuózan szembemegy elvárásainkkal, s nem akkor üt igazán, amikor megnézi az ember, hanem ha napok múlva belegondol.

Az alaphelyzet egyszerűségében zseniális: a közeljövőben az időutazást nem csupán feltalálták, hanem egyből be is tiltották, melynek köszönhetően az alvilág úgy tünteti el az útjába akadó nemkívánatos személyeket, hogy illegálisan visszapostázza őket, hogy az erre kiképzett bérgyilkosok (looperek) lepuffantsák. Joe (Joseph Gordon-Levitt) kiégett looperként franciául tanulgat, s a nagy lelépésre spórol, amit lehetőleg azelőtt szeretne végrehajtani, hogy 30 évvel későbbi önmagát visszaküldjék neki – ez ugyanis a loop-zárás bevett formája. Ugrik a meló, a nyugdíj – no meg az élet. A pillanatot azonban nem lehet elodázni, s amikor megérkezik, hirtelen követhetetlenné bonyolódik minden. Ennyi talán elég is a cselekményből, hiszen ez a film annál élvezetesebb, minél kevesebbet tudunk róla.

Listázni persze azért nem árt a beszűrődő hatásokat. Az akciófilm-faktor megvan, hiszen ölni kell és üldözni, mégis, akciójelenetekből nem sok van, ám ezek okosan lendítik előre a cselekményt, ráadásul látványosak is. A Looper első felének fantasztikus atmoszférája leginkább a gengszterfilm és a noir zsáneréből építkezik, mindezt némi sci-fi beütéssel fűszerezve. A sztori derekán, egy finom tónusváltás után pedig westernbe oltott családi dráma veszi kezdetét, de ne aggódjunk, az előző műfaji koktél jellegzetességei is velünk maradnak. Külön öröm, hogy a forgatókönyv úgy adagolja a fordulatokat, hogy nem dörgöli azokat a képünkbe: az erőltetett, nevetséges filmvégi csavarok divatjának idején fontos erény ez.

Közben pedig minden figura tetteinek tétje van. Árnyalt alakok ők, azonban nehéz velük együttérezni. Joseph Gordon-Levittre igaz ez leginkább, aki gesztusaiban, mozgásában és szavajárásában is „előjátssza” Bruce Willist (a smink csak rásegít az alakításra). Távolságtartó, önző, majd törödővé alakuló figuráját szépen folytatja Willis, aki 12 majom-beli formáját hozza, az akciósztárság pedig úgyis megy neki. Emily Bluntról tudható, hogy mindig biztosan szállítja a megfelelő szintet, az igazi meglepetés azonban Pierce Gagnon gyerekszínész Cid szerepében: lenyűgöző játéka egyszerre felnőttesen komoly és gyermekien természetes.

Egy szó mint száz, a Looper olyan filmélményt ad, amit manapság nagyítóval kell keresni Hollywood környékén. A néző szabadon dönthet: megmarad-e a szórakoztató műfajkavalkád hamisítatlan élvezeténél, vagy mélyebbre merül – ugyanis lent is talál mondanivalót. Persze lehet elemezgetni is a narratívát, bogozgatni az idővonalakat (van, aki Schopenhauerig is eljutott), a Looper valójában egészen másról szól: önmagunk változásának zavarbaejtő tapasztalatáról, s arról, elviselnéd-e saját magadat 30 évvel később.
Kétségtelen, Rian Johnson filmjeihez kell egyfajta hangulat (a Brick nálam például abszolút betalált, a Brothers Bloom valahogy kevésbé), állhatatossága és türelme azonban dicsérendő. S érdemes szurkolni neki: többek között Christopher Nolan, David Fincher és Daren Aronofsky mellett ő is ígéretes tagja annak az új rendezőgenerációnak, akik úgy tudják megőrizni egyéni látásmódjukat, hogy míves hollywoodi szórakoztató-filmbe integrálják azt, esetenként még az álomgyár trendjeit is jó irányba szabva.

6 komment

  1. Pont ezen a filmen gondolkodtam valamelyik nap,hogy volt-e annyira jó,hogy felkerüljön a polcomra…és nem tudom. Kétségtelenül jó film,de nem szórakoztató.Emlékszem egy kisebb társosággal néztük,és senkinek sem tetszett,mert kétségtelenül nem egy átlagos film.Nekem tetszett nagyon is,de azért kicsit túlhúzták a farmos jeleneteket,a vége meg szintén elég érdekesre sikerült…nem is tudom.Régen volt,hogy ennyire nem tudtam dűlőre jutni egy filmmel kapcsolatban.

  2. Szuper iras mint mindig! Inkabb azt mondanam, hogy az Omenbe valt at, mint csaladi dramaba, de mindenkeppen jo. A kinzas jelenet valami zsenialis, kellett par masodperc mig rajottem mi tortenik, de amikor megerted…AAAA! JGL szeme vegig zavart.

  3. Jó az írás, de nem tudok vele osztozni a film dicséretét illetően. Számomra középúton van a film, de inkább csalódásnak könyvelem el, mert számos kérdést vet fel, s minél több kérdésre kapok választ, annál jobban kiábrándulok. A gyilkosságok, a végkifejlet, és a jelen eseményeinek hatása a jövőre. Ezt spoiler nélkül nehéz lenne most leírni. A TK-s dolog hiába alap pillér nem kellett volna, nagyon nem tetszett, félig megrágva hevert az asztalon. Az emlékek módosulását említeném pozitívumként, s a színészi játékokat. Nagy hiányérzetet számomra Abe karaktere, szeretettem volna többet megtudni róla.

  4. nem volt rossz a film, de annyit még elviseltem volna, ha a végén.

    SPOILERES lehet!!!!!

    a végén kiderül, hogy ő a kisfiú.

    Egyébként, hogy szegény willis mindig rosszul jár ha az időben utazik. 😀

  5. Ami tetszett A színészgárda, Gordon-Levitt és Emily Blunt, ráadásul Bruce Willist is rá lehetett venni, hogy kicsit színészkedjen:) Az alapötlet is elég érdekes.

    Nem akar okoskodni a film, azaz nem mennek bele túlzottan a filozofálgatásba, még Willis is mondja, hogy hagyják az elmélkedést:) De nem hagyott bennem mély nyomot és igazság szerint ennek egy olyan filmnek kellett volna lennie, hogy a végén izgatottan vitatkozhasson az ember. Viszont elszórakoztatott, lekötött, 70 %

  6. akkor ideje olyannak is írni aki kedvencekbe emeli 😀
    nekem az év meglepetése , pont az a jó benne hogy nagyon sok múfaj keveredik és egyfajta rendezett káosz lesz.
    moziban nem tudtam megnézni , kamerás cucc nem kell , de már fellelhető HD-ban angolul ami sztem mind a látványvilágon is dob ill a sok fényjátékon a párbeszédek közt . Sajna a mozi életlenebb sokkal és pláne sci fi amit nagy felbontásban kötelező. a zene is nagyon jól el van találva a 8. p. nél kezdődő montázsban ill. 33. p a life in a day. talán a negatívum hogy túl gyorsan lezavarták a bruce kopaszságát 😀
    de a látványra nem lehet panasz , megjegyezném a tömérdek technikai jövőképet amik kicsit plexi fetisizmusra utalnak (keksz méretű telefon , asztalból kihúzható monitor , a könyvtárt egy star trek szervererdő pl) vagy az új drog … szóval nekem eléggé összerakott mű , látványban , sztoriban , zenében , gadgetekben …
    talán a napelemmel teleaggatott párszáz dolláros autókat cserélgettem voltna le , meg mondjuk azon a látványon kellett volna dolgozni , nem aktuális autók hanem pár koncepció autót kölcsönkérni vagy arra is pénzt fordítani.
    de nekem ez megy a kedvencek közé 😀

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *