FilmDROID Lars (Ryan Gosling – Törés, Half Nelson, Drive) egy kedves, érzékeny, szégyenlős, szorgalmas, lelkiismeretes, egyedülálló fiatalember. Egyszóval az idilli, vagy, hogy úgy mondjam, utópisztikus keresztény erények birtokában van… de valami mégis “hibádzik” nála. Róla szól a Plasztik szerelem.
A filmről régebben Koimbra is írt.
Az elsőfilmes Craig Gillespie dráma-vígjátékában (lehetetlen katalogizálni a műfajt) Lars gondtalanul éli agglegényéletét bátyja, Gus garázsában. Egészen addig, míg sógornője, Karin állapotos nem lesz. Az összefüggést először észre sem vesszük, csak a később felbukkanó pszichológusnő fogadóóráin bontakozik ki. A pszichológus pedig csak azért kerülhet a kisvárosi idillbe, mert Lars egy napon bemutatja első barátnőjét, Biancát, aki szintén kedves, érzékeny, szégyenlős, szorgalmas, lelkiismeretes, csak egy baj van vele: a teremtő(je) eredetileg szexuális segédeszköznek szánta.
A többiek eleinte nem hisznek a plátói szerelemben, de látva Lars igyekezetét, és ismerve őszinteségét, mégis befogadják a furcsa párost. Biancát (aki a megszólalásig hasonlít Angelina Jolie-ra, csak sokkal jobban tud disztingválni, és eléggé decensen öltözködik) mindenki hamar megkedveli, egyre több helyre hívják: a helyi butikba modellnek, a kórházba önkéntes ápolónőnek, házibuliba és… a templomba. Mindez természetesen egyes egyedül Larsnak szól, így lesz az egész film egyfajta fordított megváltásmisztérium. Larsnak végig kell járnia nemcsak a boldogság, a valakihez tartozás, de az aggódás, a féltés, a félreértés, a harag, a féltékenység és végül újra a magányosság kálváriáját, míg végre a maga jogán felnőhet.
A történet nem a most divatos altesti komédiák irányába megy, hanem az alaphelyzet ismertetése után a fenti meglepő fordulatot veszi. A készítők el mertek játszani a gondolattal, mi van akkor, ha Lars egy olyan közösség tagja, amely nem kérdez, csak elfogad, nem bírál, csak segít, nem kér, csak ad. Hogy a film mégse tekinthető keresztény tanmesének, az nem csak a folyamatosan jelenlevő, jól felépített helyzetkomikumoknak köszönhető, hanem az egyedi látásmódnak.
A film Lars gyógyulását követi végig, úgy, hogy csak a legvégén érthetjük meg, mi is történt és miért kellett így történnie – annak ellenére, hogy mi is mindvégig intenzíven vele voltunk: a kalandjain az egyik percben zokogtunk, a következőben pedig röhögtünk. Lars elméje, és annak köszönhető lelki felépülése csodálatra méltó: anélkül játssza újra és értelmezi a vele történeteteket (élete traumáját), hogy bárkinek is ártana vele.
A film nem csak az alapötlettől és a kidolgozástól csodálatos, hanem főként a színészek játékától. Larsot ugye Ryan Gosling alakítja a tőle megszokott makulátlan hitelességgel, Karin figuráját a tündéri Emily Mortimer kelti életre, Gust pedig a nálunk még viszonylag ismeretlen, sokoldalú (színész, rendező, író) Paul Schneider játssza. Rajtuk kívül is az összes mellékszereplő, sőt, az egész kisváros remek és autentikus.
Én a filmet a pszichológiatanításban tananyaggá, legalábbis segédanyaggá tenném. Nem a lexikális ismerethalmazt gazdagítaná, hanem az olyan esettanulmányok sorát, ahol a szereplők nem csak kartoték adatok, hanem hús-vér emberek. Rájuk lehet egy kicsit csodálkozni: íme, az ember.
- Doctor Strange - 2016. november 04.
- Gravitáció (Gravity) - 2013. október 07.
- Geek mashups - 2013. június 09.
- Az óriásölő (Jack the Giant Slayer) - 2013. március 28.
- Felhőatlasz (Cloud Atlas) - 2012. november 26.
- Avatar hozzáadása - 2012. november 01.
- Eheti színészünk: Joseph Gordon-Levitt - 2012. szeptember 26.
- Szexi képek Charlize Theronról és Michael Fassbenderről - 2012. szeptember 20.
- Eheti színészünk: Jeffrey Dean Morgan - 2012. szeptember 19.
- Plasztik szerelem (Lars and the Real Girl, 2007) - 2012. szeptember 18.
hm, valaki Ryan-rajongó?! 😉
Imádom ezt a filmet. Kb. ugyanannyira nem a hagyományos romantikus komédia vonalat követi, mint például az 500 nap nyár. Teljesen más világ, de valamiért hangulatban a Will Ferrell-féle Felforgatókönyvhöz tudnám hasonlítani. Keserédes dolog, de valahogy mégis megnyugtató lezárású film.
Zseniális film, nagy kedvencem. Férfi létemre bámrikor megkönnyezem, szuper a történet és néhol még poénos is. Gosling meg élete alakítását nyújtja szerintem (pedig mindig nagyot alkot). Imádom a srácot!
@doggfather: Nekem is rögtön ez jutott eszembe, amint megláttam a posztot 😀 De jó ez így, érdekes hogy bemutatod Elanor a kevésbé ismert filmjeit is, Half Nelson is készen áll már a nézésre, ezt is beszerzem nem soká mert érdekesnek tűnik 😀
Moziaddikt lévén nekem mindenféle – egészséges mértékű – rajongásom van a színészek, rendezők, díszlettervezők stb. felé. 🙂
Merő véletlen, hogy ezek kerültek ki egymás után, mert ezer meg egy független filmről tudnék írni, amikről a többség talán még nem is hallott. Gosling még viszonylag nagy név ahhoz, h ha a jobb filmjeit ajánlgatom, akkor megnézitek.
Joseph Gordon-Levitt, Adrian Brody vagy Andrew Garfield (csak, h néhány tippet írjak) már nem hiszem, h felkeltené az általános érdeklődést, ismeretlen színészekről nem is beszélve…
@Elanor_: Szerintem Garfieldre és Gordon-Levittre ez eddig a nyárig volt igaz 🙂
@Elanor_: @walter sobchak: Brody meg akármennyire is elveszett mostanában, már letett annyit az asztalra, hogy szerintem ő már örök sztár marad és még mindig remek színész 🙂
Még régen láttam, talán pont 2007-ben, ezt a filmet, akkor még azt sem tudtam ki ez a Gosling fickó 🙂 Így olvasva a cikket a sztorira nem nagyon, csak az érzésre emlékszem, hogy inkább szomorúságot, kisebb melankóliát hagyott a lelkemben. Lehet újra kellene néznem, most biztos más fényben tekintenék rá. 🙂
Ilyen írásokért járok ide. Az író kívánsága amúgy valóra vált: amíg tanítottam, összes csapatommal megnéztük. Nem állítom, hogy minden részletét értették, de jót lehetett róla beszélgetni.
Ja, két dolog még: szerintem sem “keresztény tanmese” (legalábbis hallmarkos értelemben nem), de mélyen evangéliumi a történet.
Gosling pedig meghízva nagyon finoman adja a belső frusztrációktól terhes, lassan felnövő figurát. Az elpirulásán + homloki erének kidagadásán mindig mosolygok. 🙂 (Ehhez képest szerintem nem teljesített már olyan jól utóbbi filmjeiben, The Ides Of March, Drive.)
@nikodémus: Igazad van. A kereszteny tanmeset azert irtam bele, mert a feldolgozasa ilyesmit idez (elfogadas, feltetel nelkuli szeretet, kozosseg ereje, aldozathozatal), de modern pszichologiai eszkozokkel old meg, es ez nekem nagyon tetszik.
En a plakaton rohogok: “To find true love, he’ll have to think outside the box.” Ezek szerintem meg se neztek, ugy irtak rola. :DDD
@nikodémus: “Ilyen írásokért járok ide.”
a szerkesztőbizottság meg az ilyen kommentek miatt ír ide. 😀
@nikodémus: Az elso kommentedre: a dicseret es a lajk mindig jolesik. 🙂