87

Top 10 filmek az űrben

01curiosity

A Curiosity marsjáró sikeres landolása óta a média megint egy kicsit űrlázban ég – most hétvégén fog először lézerrel belefúrni egy sziklába! -, és megpróbáltam ezt kihasználva összeszedni a tíz legemlékezetesebb vagy legbefolyásosabb űrben játszódó filmet. Nem csak science fictiont, ha a jövőben játszódik, de a Földön, az nem ér, és megpróbáltam olyan filmekre koncentrálni, ahol az űrutazás vagy az idegen bolygó, ahol a cselekmények zajlanak tényleg jelentős szerepet játszik a történetben. A lista, mint mindig, szubjektív, a sorrend időrendi.

Utazás a Holdba (1902)

Georges Méliès nem csak a speciális effektusok atyja, de meghatározó szerepe volt a narratív film kialakulásában is. 1902-ben, amikor szinte még mindenki egy folyamatos felvételből álló, maximum néhány perces filmeket készített, Méliès 14 perc hosszúságú több tekercses Utazása, amely tobzódott az innovatív a vizuális trükkökben és egy összetett, fiktív történetet mesélt el, azonnali és hatalmas sikert aratott. A Jules Verne és H.G. Wells ihlette történetben hat csillagász a Holdra utazik, ahol különböző fantasztikus lényekkel találkoznak. Az első ismert science fiction filmet valószínűleg ma már kevesen látták teljes terjedelmében, de a Hold szemébe fúródó űrrakéta ikonikus képpé vált. 1993-ban bukkantak rá egy eredeti kézzel színezett kópiára, amit egy évtizedes kockánkénti restauráció után 2011-ben bemutattak a Cannes-i filmfesztiválon egy új zenével a francia Air párostól.

2001: Űrodüsszeia (1968)

A fim, amit biztosan nem kell bemutatni (BeniMan nem rég írt róla), annyira szerves része lett a pop kultúrának, hogy aki sohasem látta is rögtön maga előtt látja az monolitot, az űrállomást Richard Staruss Also sprach Zrathustra zenéjére, és idézni tudja, hogy „I’m sorry, Dave. I’m afraid I can’t do that.” Stanley Kubrick mesterművét könnyebb csodálni, mint szeretni, és a nagy bevételéhez és mainstream sikeréhez hozzájárulhatott, hogy ugyanabban az időben jelent meg, amikor igazán divatba jöttek a tudatmódosító szerek. De tény, hogy megkerülhetetlen mérföldkő a sci fi történetében, befolyásolt minden filmet a zsánerben és valószínúleg ugyanúgy megalapozta a mesterséges intelligenciától való félelmünket, mint ahogy a Jaws megjelenése után egy generáció nem mert a tengerben fürdeni.

Silent Running (1972)

Freeman Lowell egy űrállomáson őrzi a Föld utolsó növényeit és állatait három cuki robot segítségével, míg egy nap parancsot kap, hogy pusztítsa el a rakományt, hogy az állomást ipari munkába tudják állítani. Douglas Trumbull leginkább a speciális effekt munkájáról híres olyan filmeken, mint a Szárnyas fejvadász és a Harmadik típusú találkozások, de miután hosszú ideig dolgozott a 2001: Űrodüsszeián úgy érezte, muszáj rendeznie egy filmet, ami az emberekről szól. A Valley Forge növényekkel zöldellő terei nem is lehetnénenek nagyobb kontrasztban a Discovery One steril, csillogó fehér folyósóival. A Silent Running szemérmetlenül érzelmes és ökológiai aktivista; bár a film sosem volt különösebben népszerű, az üzenete ma talán még aktuálisabb, mint valaha, és több filmben visszaköszön. Lowell szerint az a baj a Földdel, hogy mindig 75F a hőmérséklet és mindenki egyforma; a WALL-e-ben ugyanúgy elpusztult a Földön minden élőlény, de itt az embereket tárolják űrhajókon állandó hőmérsékleten, míg az aranyos antorpomorfikus robotot hagyják hátra a Földön.

Solaris (1972)

Kris Kelvin pszichológust felküldik a Solaris bolygó körül keringő űrállomásra, ahol a tudósok egyre furcsábban viselkednek, de Kelvin hamarosan saját maga is a Solaris kínálta szubjektív valóságot választja a racionalitás helyett. Bár szokták az ’orosz 2001: Űrodüsszeiának’ nevezni, a Solaris, akárcsak a Silent Running inkább egy ellenreakció Kubrick alkotására. Andrei Tarkovsky rendező látta az Űrodüsszeiát, mielőtt elkezdték forgatni a Solarist,  de hidegnek és lélektelennek találta. Bár Tarkovsky saját bevallása szerint nem szerette a science fictiont, és sokkal jobban érdekelte a hús-vér szereplők belső élete, a bolygó folyamatosan jelen van, a hipnotikusan örvénylő felszín a háttere minden történésnek. A film idegen ábrázolása egyedülálló: általában a filmekben felbukkanó űrlények lehetnek barátságosak vagy ellenségesek, de emberek által értelmezhető motivációk hatjtják őket. Solaris abszolút idegen és kifürkészhetetlen, el tudja olvasni és le tudja másolni az emberek emlékeit, de soha nem érthetjük meg, hogy mik a céljai, ha egyáltalán vannak. A 167 perces időtartam ma már nem számít ritkaságnak, de hogy a tempó meditatív, az egy enyhe kifejezés: a Solarist nem lehet egyszerűen megnézni, át kell élni.

Alien (1979)

Ami számomra ezt a filmet mindig minden idők egyik kedvencévé tette, az a ’belakott űr’ hangulata: a Nostromo nem egy vadonatúj űrhajó egy nemes küldetésen, nem idealista tudósok keresik az isteni szikrát. A Nostromo egy kopottas űrkamion, a legénységnek ez csak egy meló, utálják a főnököt és alulfizetettek. Ami pedig egy egyszerű horrorból mesterművé emeli, az a mögötte álló kreatív csapat. Nem véletlenül, az Alien az egyik legérdekesebb befejezetlen projekt, Alejandro Jorodowsky Dűnéjének romjain nőtt ki, itt ismerkedett meg a Dan O’Bannon forgatókönyv író Jean „Moebius” Giraud-val és a svájci művésszel, H.R. Gigerrel. Giger sötét, organikus, erotikus látványvilága annyira meghatározó, hogy Ridley Scott a Porméteuszban sem tudott elszakadni ettől az univerzumtól, pedig saját bevallása szerint is elmondott már mindent magáról a Xenomorphról, amit érdemes.

Az idő urai (1982)

A rajzfilmben egy balesetet követően Piel egyedül marad a lakatlan és veszélyes Perdide bolygón, és  Jaffar, egy űrhajó kapitánya siet a segítségére, egy gonosz herceggel a fedélzeten, aki meg akarja akadályozni, hoggy kitérőt tegyenek. A film idén nem csak a 30 éves jubileuma miatt aktuális, sajnos azért is, mert elhunyt Jean Giraud, aki a látványterveket és karakter designt készítette, amit  aztán a Pannónia stúdió animátorai keltették életre. Ma a történet egy kicsit lassúnak tűnik, töredezett és nehezen követhető, hogy jutunk egyik jelenetből a másikba, bár szerintem ez nem az Idő urai sajátossága, a rendező René Laloux más filmjei, A vad bolygó és a Gandahar is ugyanilyen trippy. A látványvilág viszont nagyon szép, jellegzetesen Moebius részletgazdag stílusa és színvilága, azért is került fel a listára, mert az amerikaitól nagyon eltérő világűr jelenik meg benne, egy színes játszótér teli kalanddal, kalózokkal és fantasztikus lényekkel.

Dűne (1984)

Frank Herbert Dűnéjének adaptációjába nagyon sok ember bicskája tört bele, David Lynch verziója az egyetlen, ami eljutott a mozikba, és ezt is lesújtó kritikák érték, értetlenkedés és gúny fogadta egyaránt azoktól akik olvasták a forrásanyagot és akik nem, maga Lynch is elhatárolódott a végső verziótól, ami fölött nem volt final cut joga, hanem a producerek próbáltak úgy összerakni, hogy érthető legyen egy mainstream közönség számára. Ebben a tekintetben teljesen kudarcot vallottak, a néző aki nem ismeri a könyvet teljesen reménytelen helyzetben van. De ez nem jelenti azt, hogy a filmnek ne lennének erényei, Lynch egy szürreális, barokk, helyenként giccses világot alkotott, ami nem adja vissza szó szerint Herbert regényét, de megragadja a teljesen eredeti távoli jövőt, amiben keveredik a miszticizmus és a középkori feudalizmus az űrutazással. És mindennek középpontjában Arrakis, a sivatagos bolygó, az ismert univerzum középpontja.

Apollo 13 (1995)

Az Apollo 13 a leginkább űrfilm a listán, hiszen egy valódi űrutazás dramatizációja, a szerencsétlenül járt 1970-es Hold-utazás történetét meséli el. Az Apollo 13 a harmadik küldetés, ami leszállt volna a Holdon, és az amerikaiak már csupán rutinnak tartották; nem igazán érdekelte a TV nézőket, egészen addig, amíg az űrhajó egy robbanásban elveszti az oxigén tartalékok nagy részét és az elektromos energiát, így az asztronautáknak fel kell adniuk a Holdraszállást és az életbenmaradásért kell küzdeniük. A film egy igazi nyári blockbuster, látványos trükkök – a súlytalansági jeleneteket parabolikus repülés közben vették fel néhány másodperces egységekben -, nagy sztárok – Tom Hanks, Kevin Bacon, Gary Sinise, Ed Harris –, igazi piros-fehér-kék hősök és happy ending, ami nem csak rengeteg pénzt keresett, de a legjobb film Oscar díját is besöpörte. Ennek ellenére nem a ma már megszokott „igaz történeten alapuló” hollywoodi film, ami 90%-ban kitaláció, Ron Howard rendező egész szorosan ragaszkodott a Jim Lovell űrhajós memoárjában leírt valós eseményekhez, és a fizika törvényeihez, csupán az érzelmi drámát tekerte fel 11-re.

Sunshine (2007)

Ha belegondolok, hogy a premissza szerint a Nap haldoklik és egy űrhajó elindul, hogy újra begyújtsa egy hatalmas bombával, nehéz elhinni, hogy a filmet az ’okos sci fi’ visszatéréseként üdvözöltük. De a 70-es évek óta tényleg nem nagyon lehetett ilyen típusú filmet látni, amit a rendező Danny Boyle így írt le: „Három összetevőből áll, egy hajó, egy legénység, egy jel.”Annak ellenére, hogy a harmadik felvonás teljesen bizarr módon horrorba csap át, az első két harmad klasszikus sci fi, és nehéz kitalálni, hogy mit tett hozzá Brian Cox fizikus mint tudományos szakértő, de nem hagyhatjuk, hogy a tények elrontsanak egy izgalmas történetet. A legemlékezetesebb, ahogy a hajó orvosa egyre inkább a Nap befolyása alá kerül, egyre tovább bámulja a hipnotikus tűzgolyót szűrő nélkül, ami teljesen érthető, mert mi sem tudjuk levenni a szemünket a vászonról. A film mindössze 40 millió dollárból készült, és fantasztikusan nézett ki.

Moon (2009)

A Moon egy szerelmes levél a hatvanas és hetvenes évek sci fijeihez, ott van benne az Outland űrbányája, az Űrodüsszeia csilliogó fehér folyósói és ominózus mesterséges intelligenciája, a Silent Running magányos űrutazója, az Alien gonosz vállalata, és a sci fi örök kérdése: Mi tesz minket „emberré”, hol húzzuk meg a határt? És mindezen főhajtások mellett Duncan Jones elsőfilmes rendező egy teljesen eredeti és a maga nevében is tökéletes filmet alkotott, minimális költségvetéssel. A történet egy jövőben játszódik, amikor a Föld minden energiaproblámáját megoldották azzal, hogy Hélium 3-at bányásznak a Hold sötét oldalán. Hogy 5 millió dollárból ilyen profi látványt tudtak összehozni annak is köszönhető, hogy valódi  miniatűr modellekkel dolgoztak, nagyon kevés CGI-t használtak, és sok FX veterán szívességből dolgozott a projekten. Sam Rockwell élete alakítását nyújtja ahogy két szerepet játszik, Clint Mansell zenéje pedig zseniális.

87 komment

  1. Jó lista, nekem a Sunshine “csípi a szememet”.

    Moziban láttam, és tényleg film első 2/3-a nagyon jó, besszipant, aztán az utolsó 1/3 felcseszte az agyamat. Nem szimpla horrorba fordul át, hanem egy nagyon bárgyú, epilepsziás rohamba. A szereplők akkora marhaságokat csinálnak, hogy már ott fogod a fejedet. Az operatőrre meg percenként rátörő epilepsziás rohamot egyes akció filmek is megirigyelhetik. Nem hogy feszültség keltővé válik, hanem egyenesen dühítővé, mert nem lehet látni semmit, és ha erőssen koncentrálsz csak fejfájást kapsz.

  2. Jó lista, leszámítva a Dűnét. Az a film minősíthetetlenül pocsék, elsősorban pont azért, mert a könyv olvasása nélkül nem érthető. Megjegyzem, még maga Lynch is szégyellte a végeredményt. Egyedül a látványvilága ér valamit, de az kevés ahhoz, hogy élvezhetővé tegye.

    Amúgy azt tudtátok, hogy Duncan Jones, a Moon rendezője David Bowie fia? Menő.

  3. Nagyon örülök neki, hogy az “Idő urai” felkerült erre a listára… :) Régi, nagy kedvenc; ezenfelül szvsz méltatlanul kevesen ismerik.

  4. az én listámon ezek nyomnának ki egy-két tételt:
    2010 második Űrodüsszea (nekem jobban tetszik, mint az első)
    Pandorum (nekem üti az Alient :-))
    star Trek 1. Film
    + nem film (sorozat) de a jelenlegi technológiai szinvonalunk (“környéki” :-) témaábrázolás okán abszolut gyűztes nálam az űrversenyben a Planetes

  5. En meg a Serenity-n es a Pitch Black-en gondolkodtam, illetve erkezett javaslat az Event Horizonra es a Titan A.E.-re, de ezekre mar alig emlekszem.

  6. Szerintem megérdemli, hogy helyesen írjukl le a nevét, hiszen zseniális művészről van szó: Douglas Trumbull

  7. A Moon anno úgy kellett mint egy falat kenyér… és később a duplalemezes díszdobozt is holmi 2 rogyért szereztem be. Imádom.

    Lista: picit ideférne az új Star Trek is.

  8. Igen, tudom, ezért most nem fogtok szeretni, de hol a francban van a Star Wars?
    A cikk űrben játszódó filmekről szól, a Csillagok háborújának legalább akkora létjogosultsága lenne itt lenni, mint a Dűnének.
    És igen, persze akkor már Star Trek is, még ha önállóan az egyes filmek talán nem ütik meg a mércét, de maga az történet, az univerzum mindenképpen.

    Azt egyébként értékelem, hogy nem volt sorrend. Nem kell ezeket a filmeket rangsorolni, ez az élboly és kész – de csakis, ha bekerül a Star Wars és a Star Trek, minden idők két legnépszerűbb űrhistóriája.

  9. @FayeFaye: Ahogy Fairlightprime is mondta, a Planetes potolando, ha meg nem lattad. Komoly, vicces, idiota, erzelmes, abszurd, izgalmas, es ez percenkent valtozik, sot olykor egyszerre is tudja.

  10. A Dűne tényleg orbitális módon gagyi lett….csak azokat a testpajzsokat tudnám feledni….A Moon nekem nem jött be (olyan érzésem volt hogy én ezt már láttam, olvastam, stb..:) A Sunshine viszont nagy kedvenc, mégha tényleg el is baszarintották kicsit a végét.

    A Star Wars sztem nem kell ide, nem az űrhöz való viszony a domináns benne.

  11. Szerintem a Moon nem “szerelmes levél”, hanem maszturbálás a klasszikus sci-fikre, és ahogy az a maszturbálással lenni szokott, csak az élvezi aki csinálja. Számomra a nézhetetlen kategóriába tartozik (bár végigszenvedtem), mert a történet és a főszereplő egyaránt bugyuta, lapos, és igen – főleg a klasszikus sci-fi rajongóinak – kiszámítható. A hatvanas években elment volna, de 2009-ben ez már jó filmnek kevés, ez nem művészet, pusztán giccs. Hatalmas csalódás volt, na.

  12. Jaja, a Pandorumot én is ajánlanám, meg láttam mostanában egy német sci-fit, az a címe, hogy Cargo, az sem volt rossz.

  13. A Star Wars az tényleg űrben játszódik (is) de viszont ne SF hanem Fantasy. A Moon meg sajnos az előzetes várakozásaimmal ellentétben egy jószándéku de futottakmég film.

  14. Hát az Orion űrhajó ???
    Hú mit lehetett reszketni anno tán 70 körül mutatták be, jöttek a varangyok, jaj jaj. :)))))

  15. @Királyvíz: 2 hete néztem meg újra. Még mindig rendben van. A különcsége még mindig imponál, de nem tenném bele olyan válogatásba amiből pl kimaradt a Satr wars, mert annyira nem űrben játszódik, és nem is különösebben realisztikus.

    Én az Event Horizont mindenképpen beletettem volna a listába.

    Szereetm a Star Trek sorozatot, de a Mozifilmek nem kifejezetten korszakalkotó darabok…

  16. Apollo 13 az scifi?

    Moon lóg csak ki nekem a listából. Szerintem rettenetesen együgyű film volt.

    Orion űrhajót én is ideraknám :-)

  17. korrekt lista, vannak közötte megosztó alkotások (főleg a Moon és a Sunshine), de látszik, hogy ezek is figyelemreméltó alkotások.
    szintén kövezést kérek, de nekem nagyon bejött a Soderbergh féle Solaris is, minél többször nézem, annál inkább profi és alulértékelt alkotásnak tartom.

  18. “Hélium 3-at bányásznak a Hold sötét oldalán” – ez mi a faszom? van a Holdnak sötét oldala?

  19. Nem vagyok egy sci-fi rajongó, de a Sunshine-t épp láttam, és hát ennél ocsmányabb trágya szart azóta is csak keveset láttam. Lehet, hogy valami művészléleknek tetszik, de mivel én nem vagyok az, szerintem ez csak szimplán nézhetetlen.

  20. A Sunshine trancsírozós 25%-a baromság, de a többi kiváló. Ritkán élhetem át sci-fik alatt azt az igazi hideglelős áhítatot, ami elfog a világűrre gondolva.

  21. a Düne szerintem abban a formájában zseniális – mondjuk inkább a regényen alapszik, mintsem a regény filmváltozata (talán a sci-fi tvcsatorna csinált egy minisorozatot, ami szinte leköveti a regényt – és mégis tök gyér leszz szvsz)

  22. Star Wars témában:
    ismét jelzem, a cikk témája nem sci-fi, hanem űrben játszódó filmek.

    A Csillagok háborúja pedig nem csak, hogy sokat játszódik az űrben, de be is mutat egy olyan univerzumot, amelyben az űrutazás meghatározó, lásd az hiperugrást, az űrhajókat, vagy emlékezzünk pl. az aszteroidamezőre.

    Nem is erőltetném annyira talán, hogy itt szerepeljen, ha nem került volna bele viszont a Dűne, ami szintén fantasy, de alig valami zajlik a cselekményből az űrben. Az meg, hogy a fűszer nélkül nincs űrutazás, édes mindegy: az egy sivatagi történet. Még ha el is fogadjuk, hogy a Dűne elvileg a földi emberiség távoli jövője, és így sci-fi… akkor meg hol a Star Trek? Na az aztán tényleg az űrbéli vándorlásról szól.

    A két legnagyobb mellőzése nekem túl meredek.

  23. A ’80-as évek elején láttam egy szovjet filmet,miszerint úttörőket (pionírokat)(gyerekeket) lőnek fel az űrbe az oroszok. Van néhány kalandjuk,aztán a végén kiderül,hogy végig a Földön voltak. Viszont megállták a helyüket,vastaps,kitüntetés,happy end…Melyik film lehetett ez?

  24. Állj, a Holdnak persze hogy nincs sötét oldala, mivel forog a tengelye körül, így a nap minden részét megvilágítja időről időre. Amikor újhold van, konkrétan a túloldalon süt a nap.
    Viszont szokás sötét oldalt mondani a Hold túlsó, tőlünk a kötött tengelyforgás (ugyanannyi idő alatt fordul meg a tengelye és a Föld körül is) miatt a Földről soha nem látható oldalra. Lásd Dark Side of The Moon, stb.
    Szóval ezen ne rugózzunk már, heló.

  25. @butyko: ezt én is vadul keresem évek óta, gyerekkorom meghatározó filmélménye volt!
    Viszont a bemutatót a 70-es évek második felére tenném.
    Már kerestem mindenféle mokép, egyéb honlapokon is, mi lehetett a címe…
    Nagyon jó lenne újra megnézni. Ha tudsz valamit, légyszíves értesíts!

  26. Azt hiszem a Star Warst most mar betehetnenk a Hall of famebe, mindenki es a nagymamaja is latta, mindenki imadja, kezeljuk alapigazsagkent hogy kimondatlanul is ott lebeg minden lista folott, mint Kenobi szelleme.

  27. Indul az űrhajó fanok (ez az a szovjet ifjúsági SF), rövid szőrözés után megtaláltam a filmet és feliratot is hozzá (részletekben a youtube-on is fent van).
    Az eredeti cím alapján ezt mindenki könnyen utánam csinálhatja:
    Bolshoe kosmicheskoe puteshestvie

  28. @Pipas: A keringési idő és a tengely körüli forgás azonos? Már csak egy kérdésem van: hogyan jön ez létre? Mert a Holdnál több, mint gyanús. És ugye elvileg percre azonosnak kell lennie….

  29. @PdS: Ó igen, nem véletlen, a válasz nagyon egyszerű. A bolygó nem teljesen szilárd így a forgás közben az árapály jelenség energiát von el. Lassan, de biztosan szinkronizálódik a forgás a keringéssel.

    Ha magára hagyják minden bolygóval és holddal ez történik (ha nem teljesen szilárd), de amelyik közelebb van, azzal sokkal hamarabb.

  30. @plokmi: őszintén? Nem. Elvitathatatlanul a Star Wars és a Star Trek a két legnagyobb megfilmesített “űrtörténet”.

    Nem azért, mert mondjuk a mondanivalójuk velősebb, mint pl. a fent felsorolt filmeké, hanem mert ezeket szeretik a legtöbben, ezek voltak a legnagyobb hatással a legtöbb ember életére.

    Nagy film az Űrodüsszeia, de közel sem látták annyian, és nem tudnak belőle annyit idézni, mint az Űrszekerekből.
    Imádom a Dűnét, de elmarad a Csillagok háborúja univerzuma mögött mind kidolgozottságban, mind népszerűségben, és ami ebben a cikkben a legfontosabb: messze elmarad a Star Wars filmektől.

  31. @Urfang: mert a Blade Runner tipikusan az űrben játszódó történet …

    Mondjuk a Dűne se, mint ahogy sokan jelezték már.

    Egyébként köpjetek le, de – bár a regényt imádom, de a Solaris filmváltozatai szerintem ótvarszarok.

  32. @eßemfaßom meg áll: ezert unalmas minden listara betenni oket. (lasd az elozo kommentem) a star warsban es star trekben mindenki es a nagymamaja egyetert, vegyuk alaptorvenynek mint a gravitaciot. marmint a sajat listadon persze ott lehet, en imadom, de errol mit lehet meg irni?!

  33. Számomra az egész post hozadáka, h rajtam kívűl is ismeri valaki a Moon-t. El tudja nekem magyarázni valaki egy 6 éves gyerek szintjén, h egy ilyen kib@szott nagy alkotás miért nem volt a magyar mozikban!!!

  34. @labove: 6 éves szintjén: Képzeld magad elé a képet, hogy Bögyös Marcsi és Helyivagyány Béla beül egy popcornnal a MOON-ra.

    Na ezért nem.

  35. @Lefetyke: a te logikád szerint akkor az Avatar is legyen a listán, mert az ürhajós, és megkockáztatom, hogy többen látták, mint a fenti filmeket összesen.

    Számomra ez itt egy olyan gyüjtemény, amely kivételesen nem a kasszasiker ürfilmeket gyüjti, hanem azokat, amik az embert az ürben igyekszenek megfogni. Persze könnyen lehet, hogy ezt csak én látom bele…

    Egyébként pedig a Pirx kalandjait is említsük meg, mert az egy kincs :)

    http://www.youtube.com/watch?v=kNbF9CWJN3o

  36. @Lefetyke:
    “Imádom a Dűnét, de elmarad a Csillagok háborúja univerzuma mögött mind kidolgozottságban, mind népszerűségben”

    Nana. A Dűne jobban ki volt dolgozva mikor megjelent (Herbert nagyon oda figyelt), mint mikor a Star Wars megjelent. És itt jön a képbe a népszerüség, az SW hihetetlen nagy népszerüségre tett szert és boldog boldogtalan hozzá adott valamit. A népszerüségéből adódóan te is csak annyit látsz, hogy van a könyves boltban 30 SW regény, 5 írótól, közben Dűnéből nincs sok, és egyből azt vonod le, hogy az SW jobban ki van dolgozva.
    A Dűne világa nincs semmivel sem kevésébé kidolgozva az SW-hez képest, csak már nincs ember, aki minden ilyen világot kivülről betéve fejben tudjon tartani, ezért specializálódnak sokan, és az SW még is csak híresebb, aztán arra megy mindenki.

    @Mikron:

    Kicsit hibás a logikája, de abban igaza van, hogy a Star Wars és a Star Trek népszerüségéből adódóan nagyot lökött a sci-fi filmeken, mind technikailag, mind elfogadottságukat tekintve.
    Én még annyit tennék hozzá, hogy azért a történetük, világ felépítésük is maradandó, bármikor elő lehet venni, és érti mindig a néző miről van szó, még a mondani valójuk is örök.
    Lehet itt soha nem látott, eldugott szovjet sci-fi-vel példálózni, de az SW és ST ugyan az a sci-fi filmek világában, mint mondjuk a Patyomkin páncélos. Ezért is kerülnek be a filmtörténelembe. Csak egy csökött értelmű medvebocs kérdőjelezi meg ezen filmek filmtörténeti jelentőségét.

  37. @Mikron: ugyanaz vele (már az Avatárral) a helyzet, mint a Dűnével: csak annyi benne az űrutazás, amíg odaérnek, ahol a cselekmény ténylegesen zajlani fog.

    A Star Wars-ban sokkal hangsúlyosabb az űr, mert csaták, utazások, menekülések színtere. Látsz benne vadászgépet, teherhajót, utasszállítót, hadihajót, űrállomást, tehát egy “belakott” űrt. Hiába nem sci-fi, akkor is azt mutatja meg, hogy milyen lehetne az élet úgy, hogy a világűrt már felfedezték, a fajok már ismerik egymást stb.

    A Star Trek meg (bár ugye attól függ, hogy melyik filmet vagy melyik sorozatot vesszük) mégiscsak egy űrhajóról és legénységéről, illetve azok kalandjairól szól.

    Arról nem is beszélve, hogy ezek a filmek/sorozatok milyen szinten kedveltették meg a világgal az űrfilmeket, sci-fiket. Ezeket többen látták és jobban ismerik, mint a fent felsorolt filmeket ÉS az Avatárt együttvéve.

  38. @csak_csendben2: ennél sajnos “geek-ebb” vagyok. :)
    Egyébként is más a két történet eredete. A Dűne egy regény, a Csillagok háborúja egy film. A Dűnében sokmindent le lehetett írni, míg a Csillagok háborúja arra koncentrál, hogy filmenként max. két órában elmesélje a történetét, és a háttér a cselekmény mellett csak annyi teret kap, hogy egyáltalán értsd, mi történik, és ki mit miért tesz.
    Ha pedig a két univerzum kidolgozottságát nézed, akkor pedig bele kell számítani a sok kiegészítő könyvet, a Csillagok háborújánál éppúgy, mint a Dűnénél.

    De csak csendben jelzem, űrfilmekről szól a cikk, nem könyvekről és történetekről. Ebből a szempontból nézve pedig tényleg nem értem, mit keres a Dűne a felsorolásban. Egyébként szeretem ezt a filmet, minden bénasága és vontatottsága ellenére.

  39. De csak hogy bedobjak valamit, nekem bejött a Pandorum is. Vannak gagyi elemei, de sikerült belevinni két-három jó csavart, ami már önmagában is kiemeli a sok középszerű film közül.

  40. @Lefetyke: Mindig is voltak jól és kevésbé jól sikerült könyves adaptációk. Az, hogy pl. a Dűne-ből még nem sikerült a lehető legtöbbet kihozni egy filmben, az szerintem csak idő kérdése. Vannak történetek, amelyek még várják a megfelelő rendezőt.
    Itt van pl. a Parfüm (regény), amit megfilmesíthetetlennek tartottak és lám mi készült belőle. (Nekem pl. nagyon bejön.)
    Annak idején én is szerettem a SW-t. De aztán jöttek más filmek, és nálam erősen háttérbe szorult valamennyi része.
    Nem szeretnék belemenni egy ezért meg azért nem rajongok érte vitába, de nem érzem magam különcnek, azért mert nálam a No1. az Aliens és az SW-ok csak valahol a futottak még kategóriába vannak.

  41. Na kicsit elment a vita, de annyit én hozzátennék, hogy hülyeség hogy a Dűne kidolgozottabb, meg ezéltal jobb.

    Az alaptrilógia nagyon jó. Mindenki elismerte, kapott is érte Hogot, vagy Nebulát. De aztán amit utánna írt rá, már inkább univerzumromboló rétestészta volt, sem mint olyan dolog ami hozzá tett a főműhöz.És amit az örökösei művelnek az előzménykötetek terén az meg vicc 😉

    És ezt úgy mondom, hogy nem állok az SW pártján se, mert franchise úgy dagadt, hogy 20 évig a Birodalom mint nagyellen előkapott egy újabb csodafegyvert, aztán a hősök mégis lezúzták az arcukat. Aztán mikor divatba jött a Sith, akkor ők bukkantak fel rendszeresen. Szóval itt bármi történt, csak azt nem igazolta, hogy ez egy élő lélegző messzi messzi galaxis. Nagy űr témájú filmnek éppen ezért nem nevezném, mert az-azért számomra kevés, hogy ott utazgatnak, mert lövöldöznek. azt tudta a Csata a Csillagokon Túl, akkor az is nagy űrfilm lenne?

    És nem vagyok a ST pártján se,(kivéve az első film, amiben a kisebb renováción átesett Voyager szondás eset elég jól el lett találva) mert ott is minden bele lett hányva az évek során a galaxisba, sok ellenség, stb. de sajnos ezek interakciója marhára nem megy, max csak egy-két regényben, fanficben. Nekem a Star Trek mondanivalója ennyiben kimerül: utazgatunk az űrben, álszenteskedünk, hogy a felfedezés közben nem avatkozunk be primitívebb kultúrákba, de mikor megtesszük álszenteskedünk,és amúgy is mindegy, bármit látunk, bármit csinálunk, az-az életünkre, gondolkodásmódunkra, jövőbeli lépéseinkre szemernyi hatással se lesz, mert a következő részre elfelejtjük

  42. Hát, megnéztem az Idő urai mellékelt 10 percét, de ettől még nem értem, hogy bármelyik Mézga történetnél mennyivel jobb ez, és hogy került ide.

  43. Pingback: Moon | FilmDROID

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *