16

A vizsga (2010)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Hölgyeim és Uraim, azért gyűltünk itt össze e mai napon, hogy eldöntsük: az előttünk felsorakozott szépreményű ifjak közül ki alkalmas arra, hogy a nagybetűs élet zord viharaiban és embert próbáló akadályversenyében helyt álljon. No de minek is szaporítom itt a szót, húzzanak tételt. Ki lesz az első? Á, ön, tessék, tessék. Mit is húzott?… hm, érdekes tétel. Nos, felkészült? Akkor kezdje.

Nos hát. A túlontúl lila művészfilmek és a gyakorlatilag termékbemutatóként funkcionáló kommersz-mozik kijelölte szélsőségek között valahol elveszett a magyar film. A feltámadásban reménykedők csak az utóbbi néhány évben kezdhettek el bízni néhány reménykeltő kísérletet – Köntörfalak  – megtekintve. A még 2010-ben készült, de a tavalyi év őszén bemutatott A vizsga című film így kétszeresen is nehéz helyzetben van. Igényes zsánerfilmként kellene bizonyítania úgy, hogy választott műfajának, a kémfilmnek tulajdonképpen alig vannak magyar hagyományai. E ponton kitérhetnék a kor legnagyobb színészeit felvonultató Fotó Háberre vagy a máig nosztalgiával emlegetett Ötvös Csöpi-filmekre, de nem teszem, a minősítés nem célom. A vizsga viszont állja a próbát. Közvetlenül az 56-os forradalom utáni időkbe repít minket, amikor is a diktatúra titkosszolgálata az imént lezajlott „sajnálatos események” miatt még saját embereiben sem bízhat. A kollektív paranoia légkörében, Budapest lepusztult utcáin, karácsonykor egy ilyen vizsgának lehetünk szem- és fültanúi. Jung András (Nagy Zsolt) szegénysorból származó fiatal ügynökként légyottra készül szerelmével, Évával (Hámori Gabriella) a konspirációs lakáson. Felettese és mentora, Markó Pál (Kulka János) nyugodtan figyeli, mi történik, amikor Kulcsár Emil (Scherer Péter) betoppan, és egészen más irányba tereli a műveletet. A voyeur-tematikára épülő – ki figyel meg kit és hogyan – cselekmény szépen göngyölődik, ami elsősorban a feszes és okos forgatókönyvnek, az elegáns rendezésnek és – igen – a kiváló színészi játéknak köszönhető. Már a Kolorádó Kid bizonyította, hogy Nagy Zsolt szélesvászonra termett, Kulka János viszont egyenesen lehengerlő alakítást nyújt a visszafogott, méltóságát mindvégig megőrző tiszt szerepében. Scherer Péter nyugtalanító stréberje is jól sikerült jellemformálás, a remek társak pedig az egyébként halovány szendeként illegő Hámori Gabriellából is többet kihoznak. Külön kiemelném, hogy a megfelelő ritmusban adagolt fordulatok során majd’ mindegyik szereplő megőrzi jellembeli integritását, s a történet is konzekvens marad – miközben végig gondolkodnivalót ad. A vizsga legnagyobb erénye azonban az, hogy nem akar többnek látszani, mint ami. Nem kezd bús történelmi moralizálásba ’56 kapcsán, egyszerűen egy kémtörténetben összefutó sorsok alakulását szeretne elmesélni. Hogy összefoglaljam véleményemet a tisztelt bizottság számára, A vizsga című film ígéretes példánya a magyar film lassan, de biztosan erősödő zsánerfilmes vonulatának.

Köszönjük a feleletet. A bizottságnak van kérdése a hallgatóhoz? Nincs? Rendben. Kérem az indexét…

nikodemus

Tovabbi bejegyzesek

16 komment

  3. @lamerdog: de jó, hogy írtad, megyek és nézem…sajnálom, de nálunk nem hiszem, hogy valaha is vetítették volna :)), viszont engem borzasztóan érdekel, rendesen felkeltették a kíváncsiságom, meg őszintén rég láttam már jó magyar filmet 🙁

  4. Én meg voltam győződve róla, hogy ez is valami művészfilm jellegű filmecske, nem is nagyon érdekelt.

    De megnéztem, kiderült, hogy ez valójában egy thriller és hu…hát igazán jó volt. A reklám és a marketing hiánya sajnálatos, megérdemelt volna nagyobb figyelmet.
    Olyan jó kis agymozgató alkotás, ahol az ember minden részletre figyelhet és gondolkodhat. Felmerül egy idő után, hogy ez most valójában kinek is a vizsgája? És kiderül, hogy az elvtársak még egymást is könnyedén hátbaszűrják.
    A színészek nagyon jók, Kulka különösképpen.

    Sajnos ritka a jó magyar film és thrillerrel is ritkán találkozni. A Kaméleon nekem nagyon tetszett, a Köntörfalak viszont nagyon nem jött be.

    A vizsga egyébként ajánlott, mindvégig sötét és komor hangvételű, leköti a figyelmet. EGY JÓ MAGYAR FILM. 80 %

  6. @nikodémus: Nagyon tetszett az írás! Tinker, tailor, oldier, spy-ról nem akarsz írni? Az is hidegháborús, kémes, kurva jó.

    Érdekes, hogy úgy tűnik, fellendülőben a történelmi krimi, kíváncsi vagyok, hogy a Budapest Noir könyvek sikerének volt-e köze hozzá.

  7. @FayeFaye: Hát izé… szívesen írnék róla, de nem tudom, a hivatalos szerzők betervezték-e maguknak, és nyilván övék az elsőbbség.

  9. a Kaméleont és a Köntörfalakat nem szerettem, sőt a Halálkeringő után megfogadtam,h magyar filmet sem nézek többet, aztán volt vmi, amit az Alföldi rendezett, azon az első 15 percben behánytam

    a kritika felkeltette az érdeklődésemet, de ezek után lenne értelme?

  10. @nikodémus: Én örülök, ha valaki megírja:) Egyébként sem tudom, hogy mikor fogom látni.

    @suo tempore: Ha ezek a filmek nem tetszettek, akkor szerintem ne próbálkozz…esetleg nézz belőle 15 percet, aztán majd meglátod. Egyébként én sem kedvelem a magyar filmeket, de mint mondtam a Kaméleon kifejezetten tetszett.

  11. @koimbra: Akkor rástartolhatok? Érdekel a film ugyanis.

    @suo tempore: A Kaméleon tisztességes (bár néhol túlcsavart) szélhámosfilm, a Köntörfalak szerintem nagyon jó kamaradráma, a Halálkeringő viszont sajnos nem sikerült jól. A Nyugalmat nem láttam még.

    Én azért örülök, hogy a magyar műfajfilm lassan éledezni kezd, és szemben a divattal, miszerint most divat szidni az új filmes vezetést (“szétverik a magyar filmipart!” – marhaság), kifejezetten örülök, hogy a számomra egyébként nem túl szimpatikus Andy Wajna bevezette a közös forgatókönyv-fejlesztést (Divinyi Réka nyilatkozott erről az Origón.). Merthogy a magyar filmek egyik legnagyobb baja idáig ez volt.

  14. Szomorú, hogy valamikor olyan jó forgatókönyveink voltak, hogy külföldi stúdiók vették meg őket – nem csak az Amerikába kivándoroltak vitték magukkal, a háború előtt kilóra vették tőlünk az olaszok a polgári vígjátékokat – most meg talán ez a leggyengébb pontja a magyar filmeknek. Pedig ez a filmkészítés legolcsóbb része, egy rossz forgatókönyv sem kerül többe, mint egy jó, nem mondhatjuk, hogy azért kétdimenziósak a karakterek, mert nincs 100 millió dollárunk egy filmre.

  15. Én elméletben szeretem a magyar filmeket – egyrészt, mert van tradíciója ajó magyar filmnek, másrészt pedig, mert a magyar színészek nagyon jók (csak néha elfelejtik, hogy most nem a színpadon, hanem egy filmben vannak, ami azért nagy különbség “játéktechnikailag”), desajnos volt pár csalódásom (pl.Delta) – mindenesetre próbálom követni a hazai filmipar újabb alkotásait is.
    A felsoroltak közül a Köntörfalak szerintem megvalósításában remek, a sztorija annyira nem; viszont megemlíteném a Nyomozót, ami egy újabb zsáner, melyből a magyarok ötösre vizsgáztak.
    És ezzel a nyelvi fordulattal vissza is kanyarodtam az eredeti témához, vagyis e film véleményezéséhez:)
    Nekem tetszett, a forgatókönyv végre tisztességesen ki volt dolgozva, a színészek remekeltek (Kulka Oscart érdemelne ezért egy Ámerikai filmben), aképi megvalósítás is nagyon ötletes volt (annak ellenére, hogy tudomásom szerint erről a filmről az volt az első infó, hogy kamera helyett fényképezőgéppel rögzítették kockáit), és – ahogy előttem is írták – nem akart sokat markolni; nem lovagolta meg ’56-ot, nem komcsizott, stb., megmaradt a sztori adta keretek között (azért a mondanivaló átjött).
    Külön jópont az “időutazásért”; jó volt újra látni a “Fekete lyuk” környékét (bár a Ganz-bérház már szerepelt a Csinibabában is, igaz, ott vagy 10 évvel későbbi korhoz szolgált díszletül).

  16. Hatalmas pozitív csalódás. Kezd visszatérni a magyar filmekbe vetett hitem. 🙂 (már igen régóta nem kísérem figyelemmel őket köszönhetően a Sas Tamás produkcióknak)
    A férfi színészek játéka elismerésre méltó, különösen Kulkáé és Scherer Péteré. Hámori Gabriella .. hát.. a ő csak a szokásos.

    Hajrá, csak így tovább, még ilyet 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *