A dolog (The Thing, 2011)

Az eredetiről itt esett szó.

John Carpenter sok klasszikussal büszkélkedhet, az utóbbi 15 évben elkövetett műveire azonban már nem igazán lehet elismerően tekinteni. Mindazonáltal a 70-es és 80-as években készített filmjei miatt megérdemli, hogy a horror nagymesterei között kapjon helyet és mostanság ötlet híján előszeretettel mazsoláznak rendezései között, természetesen azon gondolkodnak el, hogy érdemes-e remake-et készíteni alkotásaiból. A Halloween és a 13.-as rendőrőrs ostroma már megélt egy feldolgozást, akárcsak A köd és hosszú ideje ügyködnek a Menekülés New Yorkból új verzióján. Leporolták A dolog sci-fi-horrort, amely egyike a legjobb remake-eknek és ekkor még Carpenternek nem kell fiatal pipiket pakolnia a filmjébe, nem úgy mint mostanság (gondoljunk csak a gyalázatos Wardra). Marc Abraham és Eric Newman A holtak hajnala sikere után már bátrabban nyúlt hozzá A dologhoz, egy előzményfilm képe rémlett fel szemeik előtt, ami végső soron nem nevezhető izzadságszagúnak és sok gond nem származhat belőle, ha a norvégoknál is képesek megteremteni a feszültséget.

Egy helikopterből valaki veszett módon lövöldöz az antarktiszi hómezőkön egy menekülő kutyára, a fegyveres fickó és a pilóta azonban elhalálozik, az ebet pedig befogadják az amerikai kutatók. Még nem is sejtik, hogy egy alakváltásra képes űrlény keveredett közéjük – így indul Carpenter filmje, ennek az előzményeit vázolják fel. Bemutatják, hogy miképp találták meg az idegen űrhajót, hogyan férkőzött be soraik közé az idegen létforma. A személyzet azonban nem csak norvégokból áll, amerikaiak is keverednek közéjük.

Matthijs van Heijningen Jr. reklámfilmesként dolgozott, de nem A dolog kapcsán került először Hollywood közelébe. Zack Snyder ugyanis rá szerette volna bízni az Army of Dead zombifilmet, a projekt a hatalmas költségvetés miatt végül darabokra hullott. Heijningen Jr mindent megtesz, hogy bizonyítson, hogy megmutassa: van keresnivalója a filmiparban. Le sem tagadhatja, hogy nem nézte meg Carpenter művét, tudja, hogy mitől működött igazán a 82-es dolgozat. A feszültség egyszerűen magas hatásfokon tombolt, szépen emelkedik a paranoia szint, a néző a mellette ülőre is gyanúsan pisloghatott és már-már azon gondolkodhatott, hogy MacGyver módra összedob gyorsan egy lángszórót. A 82-es filmben pár perc erejéig elruccanunk a norvégokhoz, így betekintést nyerünk az ottani történések végkimenetlébe, ezeket az új filmbe is próbálták megtartani, bemutatni. De ami a legfontosabb, hogy a rendező törekedett az izgalomszint növelésére, mivel alapvetően egy helyen, majdnemhogy a négy fal között játszódik a cselekmény, így csak egy tehetségtelen filmes lenne képes unalmasan prezentálni a történéseket. Persze akad néhány olcsó ijesztegetés is, ám marad még szufla a komolyabb rémisztgetésre is. Az „Itt a lény, hol a lény” és a „Vajon megtalál?” jeleneteknél előfordulhat, hogy még levegőt is elfelejtünk venni.

A rendező alapjában véve kevés esetben hagyatkozik saját ötletekre, inkább újrahasznosít és mindezt jól csinálja. Egyértelműen javára írható, hogy nem húzta sokáig, a film eső perceiben rálelnek az űrhajóra és a földönkívüli elszabadulására sem kell várni egy órát. Most sem lehetünk biztosak benne, hogy ki a másolat és ki az, aki továbbra is emberi lény, azaz…Kurt Russell ide vagy oda, bizony anno még benne is kételkedtünk. Habár az előzményfilmben is ide oda jár a szemünk, hátha észreveszünk valami apróságot, amivel az űrből jött elárulja magát, egy dolog viszont teljesen biztos, valahogy Mary Elizabeth Winstead esetében soha nem merül fel a gyanú (hogy végül idegen-e vagy sem, a filmből kiderül). Winstead legalább nem vész el a tömegben, ügyes, okos lány és szerencsére nem menekül sikítva, hanem megpróbálja kézbe venni a dolgokat, nagy megkönnyebbülés, hogy karaktere nem csak egy rémült szemű nő, aki meghúzódik a szakállas fickók háta mögött. Mindenesetre ha már Kate Beckinsale csődöt mondott a jégvilágban (Vakító fehérség), legalább van egy nő, aki állja a sarat a sarkvidéken.

A kellemes csalódás íze csak egy ideig marad meg, mintha a készítők nem bíztak volna abban, hogy jó lesz ez így, ezért a túlélőket kihajtják a bázison túlra egy kis akció erejéig. Kár volt, mivel a gondosan felépített feszültség valamelyest csökken. Ennek ellenére 70 %-ot megérdemel a film, talán ha a Carpenter film újranézése után kerül terítékre esetleg kevesebbet is érhet (vagy többet?). Végül szót kell ejteni még egy CGI-ről, amiből akadt néhány csúnya munka is, de hát ez van, ha a költségvetésnél meghúzzák a nadrágszíjat, akad pár kiábrándítóan gyenge effekt. Ami külön öröm, hogy nem próbálták feleslegesen humorizálni, a játékidő elején elsütött vicc után marad a komor, sötét hangvétel.

imdb: 6,5
rottentomatoes: 33 %

Büdzsé: 38 millió dollár
Amerikai bevétel: 16,9 millió dollár
Összbevétel: 18,9 millió dollár