20

Memento (2000)

Hollywoodra évek óta jellemző az ötlettelenség, a kreativitás szinte már teljes hiánya. Határtalan az örömünk, ha egy-egy alkotás képes valami újat mutatni, valami igazán egyedit. Sajnos eljutottunk oda, hogy a rendezők többsége, inkább a látványvilág tökéletes megvalósítására törekszik és a történet, a sztori teljesen másodlagossá válik. Ezt akár hívhatnánk Bay-effektusnak is. Szerencsére van egy rendező, aki képes volt az elmúlt években kitörni ebből a közegből.  Christopher Nolan életet lehelt egy már-már halott képregény franchiseba (Batman), és megrendezte az utóbbi évek, egyik legjobb Blockbuster filmjét (Eredet). Számomra mégsem ezek közül kerül ki Nolan legjobb munkája, hanem a 2000-es Memento az, amely erre a címre a leginkább esélyes.

Már a film kezdetekkor látjuk, hogy nem egyátlagos filmről van szó. A Memento első perce ugyanis visszafele játszódik, Leonard kezében szépen lassan kifakul egy polaroid kép, az előtte fekvő hulla feltámad, majd belerepül gyilkosa kezébe a pisztoly. Leonard egy brutális gyilkosság következtében elveszíti feleségét és saját emlékező tehetségét is. Anterográd amnéziában szenved a hősünk, ami azt jelenti, hogy rövidtávú memóriájából nem tud információkat áthelyezni a hosszú távúba. 15-20 percenként teljesen elfelejt mindent. Már az alap sztori is zseniális, de Nolan még egy csavart tesz a filmbe. A film sajátos lineáris időszerkezetű. A történet a végén kezdődik, és innen, körülbelül húszperces blokkokban, vagyis Leonard egy „emlékmenetéig” tart. Ezzel is próbálja megmutatni Leonard frusztráló életét, saját világát.  Az ötletet, vagyis hogy visszafelé játszódik a történet, egy 1983-as film az Árulás alapján vette Nolan. 1983-ban a szerző-forgatókönyvírót, Harold Pintert Oscar-díjra jelölték ezért a műért.

Nagyszerűen sikerült kiválasztani a szereplőket, mondom ezt annak ellenére, hogy igazán neves „A” listás színész nincs a szereplőgárdában. Mégis parádés a szereposztás: Guy Pearce, Carrie-Anne Moss, Joe Pantoliano, Mark Boone Junior, Jorja Fox.

Leonard (Guy Pearce) sérülése miatt képtelen új emlékeket tárolni, néhány perc alatt elfelejti, hogy hol van, kivel beszélt és mit mondott. Így próbálja elkapni és megölni felesége gyilkosát. Nyomozni csak úgy tud, hogy minden információt felír, minden embert, helyszínt lefotóz, a fontosabb eredményeket pedig magára tetoválja. Nagyszerűen sikerül visszaadni Leonard frusztráltságát és azt a világot, amelyben ő él. Láthatjuk, hogy szinte mindenki kihasználja Leonard állapotát. A hotel tulajdonosa 2 szoba árát is kiszámlázza Leonardnak, Teddy folyamatosan átveri, Natalie szintén kihasználja. A nagy kedvencem az a jelenet amikor Natalie Leonard szeme láttára beleköp a sörbe, majd mosolyogva közli, hogy úgy is megissza Leonard, mert nem fog rá emlékezni. Ezután főhősünk persze szokás szerint mindent elfelejt, és lehúzza a sört. Az emlékeit úgy manipulálják, ahogy akarják. Óriási poén a filmben, hogy Leonard maga is ráébred saját magának manipulálhatóságára, és saját magának kezd el emlékeket, nyomokat gyártani.

A filmben egy sor flashbacket kapunk, amikor még Leonard egy biztosító társaságnál dolgozott. Itt ismerte meg a memóriazavaros Sammyt, akinek felesége cukorbeteg, de nem tudni biztosan, hogy nem szimulál e. Ez a történet szempontjából fontos, hiszen Leonard saját helyzetét láthatjuk viszont valamilyen módon Sammy történetében. Ezzel nemcsak egy másik beteget akartak megmutatni, ezzel bizonyították, hogy Leonardban mennyire jelentős a férfi iránti bűntudat érezése és a múlt bűneitől nem szabadulhat.

Velünk nézőkkel is viccelődnek az alkotók az egyik ilyen flashback alkalmával. A filmben Leonard felesége egy leszakított borítójú könyvet olvas, már sokadszorra. Leonard rá is kérdez, hogy miért jó olyan könyvet olvasni, amelyiknek tudjuk a végét. A feleség válasza a nézőnek szóló kikacsintás: nem az a lényeg, hogy tudjuk-e a végét, az sokkal fontosabb, hogy jó-e a mű. És elmondhatjuk, hogy a Mementó nagyon jó! Hihetetlenül jól van megszerkesztve a film. Egyszerűen zseniális, ahogy Leonard mindig feleszmél és egy hajsza közepén találja magát, de nem tudja hogy ő az üldözött vagy az üldöző.

Egyszerűen elképesztő, de a filmet mindössze 25 nap alatt forgatták le! 25 nap alatt képesek voltak egy ilyen művet összehozni. A történet Nolan testvére Jonathan Nolan Memento Mori című műve alapján készült. Persze bele lehetne kötni a filmbe, hiszen hogyha Leonardnak az az utolsó emléke, hogy a felesége haldoklik, akkor hogyan emlékezhet arra, hogy a rövid távú memóriája elveszet? De ezt a kis logikai buktatót nagyvonalúan elnézzük Nolanéknek.

A film számára a legnagyobb dicséret, hogy a másodszori megtekintés nem csak ajánlott, hanem kötelező is! Hiszen igazán csak a második megtekintés után tudjuk igazán élvezni és megérteni ezt a remek filmet! Nálam 100%-os és Nolan legjobb munkájaként tekintek rá!

20 komment

  1. Nekem annyira nem jött be ez a film. Nolan ide, vagy oda. Mondjuk az jó, hogy hátulról halad előre a cselekmény.

  2. Jó írás, bár a “logikai buktatókra” is lehet válaszokat találni, SPOILER pl a testén lévő tetkók eléggé nyilvánvalóvá teszik a helyzetét saját maga számára SPOILER
    A film zsenialitása abban is megmutatkozik, hogy különféle képpen lehet értelmezni, mint ahogy kiderült én is másképp fogtam fel egy-egy jelenetet mint a cikkíró. Lényegében a teljes igazságot nem ismerjük, még a végén/elején se.

  3. Zseniális film, bár Nolan eddigi alkotásai között nem igen lehet olyat találni, ami után az ember ne gondolkozott volna el a dolgokon egy időre. És másodjára tényleg sokkal jobb, mert elsőre (legalábbis számomra) kissé kesz-kusza volt, de 2. nézésre már teljesen letisztult minden, mikor már nem kellett azon agyalni, h most mi hogyan, csak simán élveztem a filmet. Bár nálam a TDK-t és a Prestige-t semmiképp sem überelte, az Eredettel, Following-al és a Begins-szel közösen osztozik a 3. helyen, a TOP Nolan-film listámon 😀

  4. Az írás rendben van, a film pedig maga a posztmodern önreflexió veleje. Nolan még nem hibázott, és van egy olyan érzésem, nem is fog.

  5. Néhány igényesebb anime-ben egyáltalán nem újdonság a visszafelé mesélt történet. A japán rajzfilmgyártók egy B-kategóriás mesét is jobban legyártanak, mint Hollywood idén a legnagyobb blockbustereit. Az anime-knek fantasztikus képi világuk van, némelyiknek döbbenetesen jó a története és mély mondani valóval bír. Tudom, a Ghost in the Shell lerágott csont, de egyszerűen iskolapéldája annak, hogy ott milyen művek kerülnek ki a stúdiókból.

    Na most a Memento-ra visszatérve: készült egy film, ami már majdnem megközelíti egy B-kat anime színvonalát (leszámítva azt, hogy film és nem rajzfilm) történetben, történet-vezetésben, fordulatokban. És ettől mindenki el van ájulva. Nem rossz film a Memento, bár én annyira nem rajongok érte. Az igyekezetet értékelem, noha a megvalósítás is igen jó. Csak azt akarom mondani, hogy a giccstenger hálivudi nyálfilmek kontextusában nézve kiemelkedő ugyan, de valljuk be, nem ez a legütősebb történetű film.

    75-80%-közt adok rá.

  6. A film jó, a kritika szerintem nem kimondottan. Próbáld meg ne a film történetét leírni állandóan. Az nem kritika. Persze fel kell vázolni, miről is szól a mű, de pl. ne írj le konkrét fordulatokat, hanem írj csak annyit, hogy fordulatos. Írhatnál a színészi játékról, képi világról, hangulatról stb. a konkrét cselekmény végigvezetése helyett. Pl. a következő spoileres részből elég az első mondatot leírnod. A többi úgysem ad támpontot, hogy jó -e a film, de aki esetleg a kritikád alapján döntene, annak elrontod a szórakozását. És ez csak 1 példa, minden írásod tele van ilyenekkel, ebbe is van még több ilyen rész is.
    “Láthatjuk, hogy szinte mindenki kihasználja Leonard állapotát. A hotel tulajdonosa 2 szoba árát is kiszámlázza Leonardnak, Teddy folyamatosan átveri, Natalie szintén kihasználja. A nagy kedvencem az a jelenet amikor Natalie Leonard szeme láttára beleköp a sörbe, majd mosolyogva közli, hogy úgy is megissza Leonard, mert nem fog rá emlékezni. Ezután főhősünk persze szokás szerint mindent elfelejt, és lehúzza a sört. Az emlékeit úgy manipulálják, ahogy akarják. Óriási poén a filmben, hogy Leonard maga is ráébred saját magának manipulálhatóságára, és saját magának kezd el emlékeket, nyomokat gyártani.”
    (persze tudom nem mai film, én mégis azért járok filmdroidra, hogy többek közt ez alapján is keressek magamnak néznivalót, és bizony ugyan a Mementót már láttam, de korábban már szaladtam bele “kritikádba” egy jónak tűnő filmről, amit utána nem láttam értelmét megnézni… 🙁 )

  7. @Darkosia: Sajnálom hogy így érzed. Azért köszönöm az észrevételedet. Majd jobban odafigyelek arra amit mondtál.
    @Atkakukac1989: Köszi:)
    @supracoger: Általában hétvége magasságában péntek-szombat-vasárnap mindig jönni szokott tőlem egy egy régi klasszikusról írás.

  8. először is úgy érzem, meg kell köszönjem a kritikát, mert nekem is az egyik kedvencem, és részben az én kérésem is volt: KÖSZÖNÖM!

    kicsit a filmről.
    SPOILER
    kedvenc részem amikor: “mit is csinálok? üldözöm azt a fickót. nem. ő üldöz engem” 🙂

    meg mennyire komoly már, hogy igazából nem lehet tudni, hogy eddig mennyi “gyanusítottat” tett már el láb alól, ámokfutásában. és ugye ezt teszi mindenféle gátlás és lelkiismeret furdalástól mentesen az állapota miatt. az áthajlások a saját és sammy sztorija között is imádni valóak.
    SPOILER OFF

    még pár pici apróság, akinek esetlegesen eredeti dvd-n van meg a film, az találhat egy rejtett extrát ami visszafelé (tehát idórendben) játsza le a filmet. egyszer érdemes úgyis megnézni.

    szintúgy annak ajánlom aki még nem látta a film hivatalos oldalát. ez sem egy szokványos darab 🙂
    http://www.otnemem.com/

  9. @jikininki: Tényleg szívesen. Remélem meg vagy elégedve vele. 🙂 Ha van még ötleted azt szívesen fogadom. Bár most szerencsére elláttatok munkával jó sokáig, de azért mindenre sor kerül.

  10. Miért olvasom mindenhol azt, hogy ez a film visszafelé játszódik? Ennyire nem figyel oda senki? Itt a sztori a KÖZEPE felé játszódik, többek között ezért is újszerűbb és másabb minden filmnél. Két szálon fut, a fekete-fehér szál előrefele halad az időben, míg a színes visszafele, és a történet csavarja a közepére van időzítve, ahol a fekete-fehér szál átmegy színesbe. Zseniális film, de tény, hogy nem gyakran szoktam megnézni, mert Nolan filmjeinek hangulatvilága túl hűvüs számomra, még akkor is, ha elképesztően tud történetet mesélni.

  11. Egyébként érdekes az is, ahogy Leonard memóriája kimarad. Nem úgy felejt el, hogy az adott pillanattól kezdve 15 percre emlékszik csak, hanem 15 percenként törlődik a memóriája teljesen. Megnézném a filmet az egyes blokkok mentén szétvágva és sorrendben összerakva is 😀

  12. Egyike az ezredfordulón készült remekbeszabott “csavaros” filmeknek(Harcosok klubja, Hatodik érzék),bár az említetteknél komplexebb,nagyobb figyelmet igénylő, mégis remekül működő mozi.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *