19

Tron: Örökség (Tron: Legacy)

Az első részről Armida írt.

Réges-régen még jóval a George Lucas megálmodott messzi-messzi galaxisa előtt nem voltak csettintésre előálló effekt-mágusok, akik rövid időn belül bárki fantáziavilágát meg tudták teremteni, a vászonra álmodni. Több évtizeddel ezelőtt bizony még a nagy kreativitásra kellett hagyatkozniuk a rendezőknek, élethű makettekkel és ilyen-olyan filmes trükközésekkel valósították meg a látványosnak szánt produkciókat. Vajon azokban az időkben mit tudott volna kezdeni magával Michael Bay vagy Roland Emmerich? Megőrültek volna, hogy nem tudják lassítva és esetleg színesben bemutatni egyes számukra igen fontos jeleneteket? Ezeknek az időszakoknak is megvoltak a hasonló kvalitású rendezői, csak másképp hívták őket és a trükktechnika fejlettségének hiánya miatt talán nem tudtak kellőképpen érvényesülni. Steven Lisberger egész életében gyakorlatilag egyetlen értékelhető művet produkált, a Tron ötletével sokáig házalt, míg végül a Disney-nél otthonra talált a tervezete és egy roppant látványos produkciót készített, ami állítólag a trükktechnika határait feszegette. Nem aratott roppant nagy sikert, de többen említik vele kapcsolatban a klasszikus jelzőt. Lisberger pedig ezzel az egyetlen művével elérte, hogy ne merüljön feledésbe a neve. A folytatás majdnem 30 évvel az első rész után nem sok embernek hiányzott, de a stúdió másképp látta, szerintük még sokak szeretnének visszatérni a Disney-féle virtuális térbe.

Mint tudjuk, Kevin Flynn (Jeff Bridges) egy másik világban él, jó régen már. Cégét más irányítja és az igazgató egyes lépései nem igazán tetszenek Kevin fiának, Sam-nek (Garett Hedlund) és olykor közbelép, hogy keresztbe tegyen a vállalatot vezetőnek. Fogalma sincs, hogy szeretett édesapja merre lehet és ezért kissé dühös is az öregére. Úgy adódik, hogy maga is bekerül arra a bizonyos virtuális helyre, ahol rögtön „gladiátorviadalba” csöppen. Miután túléli az első perceket, találkozik apjával és gyorsan tájékozódik a Rács-beli helyzetről, majd úgy dönt, hogy megakadályozza a gonosz, azaz Clu hódító terveit.

Úgy tűnik nem leltek Hollywoodban olyan rendezőt, aki kellőképpen meg tudta volna jeleníteni és bemutatni a lenyűgöző számítógépes világot. Ezért inkább a reklámfilmek irányába tekintettek el, ahol ráakadtak a derék Joseph Kosinskire, akinek eddigi munkái meggyőzték a fejeseket, hogy érdemes rá bízni a folytatást. Jó döntés volt? Inkább úgy kellene megközelíteni, hogy miben lehetett volna jobb a Tron 2. Nem ártott volna némi csinosítás a forgatókönyvön, hiszen néha leül a produkció, sőt, többször inkább úgy lehet érezni, hogy a lelkes készítők csupán az időt húzzák. Ezek alapjában véve ahhoz kellettek, hogy kitöltsék a filmet, a húzós költségvetést bizonyára nem szándékoztak még megfejelni plusz milliókkal. A film elejéből is lehetett volna faragni, a dialógusokon pedig javítani. Nem érheti váratlanul a nézőt a családi összetartás kihangsúlyozása sem, Disney filmből nem hiányozhat ez a tétel sem.

A sablonos, klisés történet nem Kosinski fejéből pattant ki, ám azért a várható fordulatokat tálalhatta volna jobban is, ne csak olyan legyen, hogy „na ezen is túl vagyok”. Az írókra nagy hatást gyakorolhatott a Star Wars, a Tron: Örökség el sem kerülheti George Lucas művének az összehasonlításával. Mintha szánt szándékkal az lett volna a céljuk, hogy eszünkbe jusson a Csillagok háborúja, (az „Én nem vagyok az apád” mondaton azért jót lehet derülni).

A Föld lerohanása sem új keletű téma, de ezúttal nem a világűrből, ám gyakorlatilag nem is a Földről, hanem egy másik „dimenzióból”, a virtuális világból érkezne az inváziós sereg. Meg kell hagyni, ez azért kissé szokatlan. A Clu által uralt futurisztikus világban az a minimum, hogy korrekt képi világot láthasson a tisztelt néző és mivel az egész mű sötétben játszódik alap elvárás, hogy a filmre jegyet váltó emberkönnyedén végig tudja követni a történéseket, ne kelljen hunyorognia a szemüvege mögött, hogy éppen ki lép színre vagy hogy éppen mi zajlik a szeme előtt. Kosinski több, mint korrekten oldotta meg a feladatát, a sötétség ellenére mindent szépen látni lehet.

Nem igazán erőltették meg magukat a színészek. Hedlund megállja a helyét hősies főszereplőként, de van még mit fejlődnie, szerencsére ide még elég volt a teljesítmény. A jó oldalt erősítő Quorra program szerepében Olivia Wilde domborít, folyamatosan hatalmas szemekkel bámul, hűséges Flynnékhez és ha kell szó nélkül beleveti magát a harcba. Egyedül Bridges mutat fel valamit, bár tény, hogy az Oscar-díjas színész ennél többet is tud, a többiek képességéből pedig többre nem is tartottak igényt. És ha már Bridges, meg kell említeni az effektekkel megfiatalított énjét is. Nincs nagy gond vele, teljesen elfogadható, de azért néha úgy tűnik, mintha egy szépen kidolgozott számítógépes játék figuráját nézné az ember. De hát nem ilyen világban játszódik a történet, nem csak egy programmal van dolgunk? De! Így pedig elvileg nem is nagyon lehet belekötni. A film másik hatalmas pozitívuma a zene, rettentő nagy szerepe volt az atmoszféra megteremtésében. Kiváló választás volt a Daft Punk erre a feladatra, fokozták a hangulatot és szépen beleillett a filmbe a szerzeményük.

Jót tett volna volna a produkciónak, ha nem vették volna ennyire komolyan a filmet, hanem inkább a könnyedebb hangvételt választják az alkotók. Ugyanis a komor és sötét látványvilág mellé valahogy nem sikerült igazán komoly alaphangulatot társítani, pedig erősen próbálkoztak, de nem jött össze. (Ugyanakkor elképzelhető talán egy lazább stílusú alkotás nem biztos, hogy működött volna.)

A Tron: Örökséget a látvány és a zene vitte a hátán, e kettő egyvelege teszi élvezhetővé a folytatást, ami megérdemli a 70 %-ot. Meg kell említeni, hogy a 3D nem sokat tett hozzá az élményhez, mondhatni, hogy semmit, személy szerint nem érzékeltem, hogy dobott volna akár egy szemernyit az alkotáson, inkább úgy érzem, hogy a nagyobb jegyár miatt vagy csak úgy kötelező jelleggel toldották meg egy plusz dimenzióval a második részt. Még annyit tennék hozzá, hogy a főszereplő csajok feltűnésekor (különösképp Beau Garrett) néha olyan érzés kerülgetett, mintha egy Playboy-művet néznék és mindjárt ledobják a ruháikat.

Büdzsé: 170 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 44 millió dollár
Eddigi összbevétel: 67 millió dollár

imdb: 7,7
rottentomatoes: 48 %

19 komment

  1. Hát igen, nem is tudom volt-e olyan, mikor az utolsó képkockáig ennyire passzolt volna a hanganyag a filmhez.

    A mélyebb gondolatok magvai el vannak vetve, de ez egy Disney film. Ennyi, amiért nem lesz világmegváltó.

    A hang, kép, kosztüm na és a “díszlet” annyira együtt van, és mindezt olyan magas fokon, hogy az hihetetlen.

    Nálam a TF2 vagy az Avatarnál sokkal inkább sci-fi, sokkal inkább film.

    Egy zseniális fan-made posztert ha szabad:
    turk1672.deviantart.com/art/Tron-Legacy-189492215?q=boost%3Apopular+tron&qo=75&offset=25#comments

  2. Meg merem kockáztatni, hogy az Avatar óta a leg3D-sebb film.

    A valódi világban játszódó részek 2D-sek, de a digitális világ full 3D, és kegyetlen jól néz ki.

    A történet nem egy nagy vasziszdasz, de Disney, mit várunk? A látvány volt a lényeg, és nekem nagyon tetszett. A motorverseny, az üldözések, verekedések mind jól meg vannak csinálva. A végén is a “birodalmi” rész is látványos. Szerintem simán megnézném mégegyszer.

    A fiatal Jeff is jól meg lett csinálva, nem tűnt gagyi CGI-nek, a fiát játszó srác meg még hasonlít is rá. Bár a csajszi nem volt túl mély karakter, igencsak mutatós, és dögös.

    Igazság szerint épp Tron-ról nincs benne semmi különös. Lett volna a cím inkább “Tron után”, vagy hasonló.

  3. Ja, mert igazából ez a digitális világ az öreg Flynn hagyatéka, és nem Troné. Tron csak egy gagyi bábu az egészben.

  4. Nem vitt ez semmit sehova, ez egy mocsadék fos film látvánnyal, szar zenével mindennel együtt. Inkább nézem másfél órán át az M7est, éjszaka.

  5. @A nép fia: Néha levettem a szemüveget és szerintem nagyon nem adott hozzá túl sokat a 3D. Én örülök, ha valaki úgy véli, hogy a plusz dimenzió csak dobott rajta, de nekem nem adott hozzá semmit.

  6. @koimbra: Itt lakok Egerbe ugyebár már itt is van Digitális 3d, de nekem se adott túl sokat hozzá igazából a mélység ami nagyon hiányzott.

  7. Vegyesek az érzéseim, mert kiváncsi vagyok rá, de nem tudom, hogy megéri-e a mozibelépő árát:) Mindenhol mást olvasok; más-más a kritika…

  8. Beau Garrett valóban úgy nézett ki, mint egy Playboy nyuszi:)
    A látvány okés volt, a zene is, de erősen látszott, hogy Disney film. Szerintem ezért is nem volt olyan veszett komoly hangulata a filmnek, de zavart, hogy néha meg úgy kezelnek, mint egy 10 évest.
    Mikor jön egyébként a folytatás?

  9. Végre Jeff Bridges egy Daft Punk klippben! Igen, sajnos annak jobb, mint filmnek. :( Az OSTre már előtte ráizgultam, és tényleg jó volt a szinkron kép és hang között, de szövegileg/dramaturgiailag eléggé közepes/silány volt. :/ És a szinkronja undorítóan rémes. oO I’m the h0st – Én vagyok a vendéglátó. Meg a “babráltál a mocimmal”. Jaj.

  10. Michael Sheen ripacs volt. Spoiler: halálát nem mutatták, ha lesz folytatás szerintem vissza fog térni.
    Garrett Hedlund meg Shia LaBeouf 2. verzió.

  11. Nekem tetszett! :) Jó, láttam már jobbat is, persze, de szerintem korrekt darab és baromi látványos. Egyszerű volt a történet, olyan nagyon nem kell rajta gondolkodni. 😀 IMAX vásznon meg… hát ez a vászon qrva nagy, már elnézést. 😛 De tényleg. A jegyár viszont baromi magas. :( Pedig érdemes megnézni nagyban.
    Szóval nekem tetszett. Várom a folytatást. Daft Punk… Faszák voltak!!!!! 😀 Ott ráztam a fejemet a zenére, mint egy tini hülye p*csa. 😀 😀 😀

  12. Nekem is nagyon tetszett. A sztori tényleg nem volt egy nagy “was ist das”, de engem ez egyáltalán nem zavart. A látvány viszont szenzációs volt.

  13. Tőlem hatot kap. Mint film, egy gagyi szar, semmi történettel, röhejes párbeszédekkel, nagybetűs Hatásvadászattal. De a látvány és a zene eszelősen jó volt.

    @efes: egyáltalán láttad?

  14. Ez a film a mozik szégyene meg minden szégyene ez a film ha nem lenne nem is kéne kitalálni b+ háá ez a világ egyik legszarabb filme ez a film megszentségtelenítés….

  15. @_DelMare_: Egyetértek, ez egy hatalmas Daft Punk klip (tényleg jó hangulattal), ahogy az Avatar meg technikai demó (annak is röhejes története volt).

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


1 × hét =